Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Lakodali köszöntőversek

kiadott nyomtatott vőfélykönyvek hatására terjedt el és egységesült országszerte.598 599 Divatja az elmúlt kétszáz évben nem sokat változott, használatuk egészen napjainkig jellemző. Feltehetően közrejátszik ebben az is, hogy a tálalóversek poétikai-stilisztikai szempontból a vőfélyversek legalsó rétegét képviselik: rövid, 4—8 soros rigmusok, melyek egy-két frázist és közhelysort variálgatnak, aktualizálnak. Motívumaikban a csúfolok, hazugságversek jellemző elemei éppúgy megtalálhatók, mint az ünnepélyes köszöntőversek közhelystrófái — ezekre az egyes szövegtípusok továbbélésének bemutatása kapcsán már hivatkoztunk.

A tálalóversek eredetének forrása a 17-18. század zenés főúri, nemesi és céhes lakomáinak fogásnótáiban keresendő: a zenekar az egyes fogások feltálalásakor rövid zeneszámot játszott, vagy egy frázisszerű zárlatot muzsikált, tust húzott?" 1660 körül Gyöngyösi István a Mars és Bacchus egymással való viaskodásárul írott versében ezt így említi:

11. Híják a hegedűst együtt a dudással,

Citerás, cimbalmos, lantos virginással,

Vonjanak egy nótát tehénhús fogással,

Míg harcnak indulok a vérszopó Márssal.600 601

A 19. századi tálalóversekben megőrződött a tus és fogásnóta emléke, mert több szövegben is találkozunk a zenekar felé tett felszólítással, tushúzásra való utalásokkal. Konkrét dallamra, szövegrészletre is tudunk következtetni a 128. szövegből (Ezt húzza a banda most: Nyolcán vannak a mi ludaink...), illetve áttételesen a 131. szövegből ('Csicseri borsó, bab, lencse...). Általában a zenélésre való utasítás a cigányzenészek „jutalmára” tett ígérettel is kiegészül.

4. Itt tehát a leves, melyet adott jó hús,

Azért hát senkinek szíve ne legye bús,

Nosza muzsikások, szóljon hát a víg tus!

Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztusl60'

***

598 RMKT XVIII/8. 2006. 666-668.

599 A téma első szakirodalmi említése: SZABOLCSI B. 1936. 502-504. Lásd még DOBSZAY L. 1984. 436-437, KISBÁN E. 1993. 92. A lakodalmi énekek között fennmaradt egyetlen emléke a Zobor-vidéki kakasnóta, lásd Magyar Népzene Tára III/A 1955. 499-502. Az ide vonatkozó adatokat összefoglalóan idézi Küllős Imola, RMKT XVIII/8. 2006. 667.

600 Közli BADICS F. 1914. 98.

601 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [100.]

191