Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Intő és oktató költészet
Az ellentétes tartalmú részek szembeállításán alapuló szerkesztésmód egyik legkarakteresebb példája a 193. számú taktabáji szöveg. Két strófája (az 1. és a 9.) ponyvanyomtatványokról származik, de különböző forrásokból. Többi versszaka az elmélkedés a házasságról típusú tréfás intő-oktató versek szokásos stílusában megírt egyedi szöveg- változat. Az 1-4. strófája a házasság isteni eredetének toposza köré épülő házasságdicsérő vers. Az 5—6. strófák a házasodni kívánó legény nehézségeit elbeszélő legénypanasz tematikájával vezetnek át a 7—9. versszakok házasságellenes, asszonycsúfoló soraihoz. A házasságról szóló intő-oktató versek ellentétes szerkesztésmódja és a közköltészet dramatikus tradícióinak találkozása hozhatta létre a vőfélyek vitája a házasságról típusú, tréfás-moralizáló dialógusokat. A 19. században igen népszerű és elterjedt szövegcsaládok már az első nyomtatott ponyvafüzetekben, a Mátyus Péter-féle Vöfények kötelességeiben és a vele kortárs, szintén a váci nyomdában készült, A magyarfő-félynek hármas lakadalmi daljaihíin is megjelentek. Mind nyomtatott, mind kéziratos vőfélykönyvekben gyakran szerepelnek, amint ezt a példatárban a 194. számú szöveg jegyzetei is mutatják. A párbeszédes vőfélyviták kezdő képe a házasság isteni eredetéről szóló tanítás. Ennek művelődéstörténeti gyökere a református esküvői prédikációkban keresendő, ahol leggyakrabban a házasság „isteni eredetének és alapvető rendeltetésének tárgyalása jelent meg. Előbbit általában az ismert bibliai szakaszokkal támasztották alá.”564 A szertartáskönyvekben, ágendákban közölt esküvői prédikációk szoros tematikai kapcsolatban vannak a 16. századi protestáns költészet házasénekeivel.565 így nem véletlen, hogy a közköltészet továbbéléseként még a 19. században is virágzó lakodalmi szövegtípusban központi szerepet játszik ez a régi toposz. A vőfélyek vitája kezdő strófáinak közvetlen, szövegszintű előzményét a 18. század végén, feltehetően a pápai református kollégium környezetében összeírt Lóskay-kódex egyik köszöntőverse jelenti. A szöveg több szófordulata és állandósult frázisa (a páros élet dicsérete, Szent Pál megemlítése, Ádám-Éva története) átörökítődött a 19. századi vőfélykönyvekbe. Magánosán, mint párosán, veszedelmesebb élni, Apostollal, a Szent Pállal, melyrűl lehet beszélni, Hogy jobb házasságban élni, Mintsem gyötrettetni s égni, Vétek hát nem követni. 564 BÁRTH D. 2005. 133. 565 BÁRTH D. 2005. 132. 180
