Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Intő és oktató költészet

Annál gyakoribb azonban a másik csoport, az oktató funkciójú versek jelenléte. Ezekben a szövegekben a vőfély ad komoly vagy tréfás tanítást az ifjú párnak, jellemzően inkább a vőlegénynek, miközben ezzel egyúttal szórakoztatja is a násznépet. Hangvételében, stílusában ez a didaktikus, a házassággal kapcsolatos normákat és társadalmi elvárásokat megerősítő, erkölcsnemesítő-moralizáló költészet többféle lehet. Ritkábbak az ünnepélyes, komoly hangvételű versek, amelyekben a vőfély egymás iránti szeretetre inti a házasokat, a menyasszonyt pedig az engedelmességre figyelmezteti. Az alábbi szöveg a kézfogó szokásának ünnepélyes lezárásához tartozott.

4. Egymást szeressétek, az Istent féljétek,

Hogy veletek

.......kon szívének szerelmek,

M

egáld mindenekben, elhiggyétek.

Fussatok a gonosztól, a jót kövessétek,

Isten áldottai öröké legyetek!

5. Völegint igazán szeressed,

Mint a...........nyest, igazán kövessed,

Szé

p kegyességekkel soha meg ne vessed,

Hogy azúr Isten áldását v eh esse d.

Vivát!

7- Hanem amint lehet, engedelmeskedjél,

Kedvedet kísérő hűséggel,

Lészek mindenekben kötelességgel,

Mind addig, még Isten éltet egészségben.552

Jellemzőbb ennél a 19. században a két ellentétes hangvételű részből álló szerkesztésmód. Az első, bevezető strófákban a házasság isteni eredetének toposzát és a helyes házasélet néhány frázisszerű közhelysorát találjuk, amelynek ellenpontjaként jelenik meg a folytatásban a rossz házasság életszerű, kissé csúfondáros, jellemzően a nőket kigúnyoló leírása. A férj iszákossága, a feleség pletykálkodása gyakori motívuma ezeknek a szövegeknek.

3. Csakhogy ahol teljes egyetértés nincsen,

Azt a házasságot megverte az Isten.

Ha a férj garázda, kártyás vagy iszákos,

Szegény feleségét megverte a balsors.

552 PántzélJános énekeskönyve. Kecskemét, 1839. [6.]

176