Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Intő és oktató költészet
5. Pogánysági maradékok, Sok lakodalmi játékok, Ó, ha efféléket tennénk, Pogányhoz hasonlók lennénk! 6. Akár együnk, akár igyunk, Hogy vigadjunk, ez a dolgunk. Mindent hajtsunk fő végére, Az Isten dicsőségére!54B A lakodalmi mulattató költészet két nagy szövegcsoportja, a csúfoló és a hazugságvers a 20. században sokat veszített korábbi népszerűségéből. Az 1920—1940 közötti időszak verstermésének vizsgálatából kiderült, hogy például az erdélyi Aranyosszéken 135 vőfélyversből mindössze egy volt kifejezetten mulattató-szórakoztató célzatú. Négy erdélyi tájegység anyagának összehasonlító elemzésében is ugyanez tapasztalható: a vőfélyek csúfolódó vitája kétszer fordul elő, önmagukban álló mulattató versek pedig már nincsenek a repertoárban.548 549 Intő és oktató költészet A közköltészeti alkotások egyik jellegzetes szövegcsoportját alkotják az egykori névre szóló lakodalmi köszöntőversekkel rokonítható házasénekek (epithalamiumok) és a házasságról szóló intő-oktató versek. Jelenlétük a magyar lakodalmi költészetben a 16. századtól dokumentálható, a 17—18. századból pedig számos szövegpéldával rendelkezünk a műfajra vonatkozóan.550 Ezek két nagy tematikai-funkcionális csoportra oszthatók: egyrészt a házasság dicsérete, másrészt a házasfelek oktatása mint fő téma köré szerveződnek a közköltészeti szövegek. Az első csoportba tartozó, komoly hangvételű házasénekekben a korabeli világi lírai költészet, a virágénekek frazeológiája köszön vissza, és nyer vallásos érzelemmel átitatott megszentelődést. A gyakran párbeszédes formában íródott szövegek a vőlegény és a menyasszony szájába adják a mondanivalót. A házasságot, mint Isten rendelését dicsérik, és arra kérnek erőt, hogy hűségben, szeretetben, az Úrnak tetsző módon élhessenek és nevelhessék gyermekeiket.551 Ez a verstípus a 19. századi vőfélyversek között már nem jellemző, az általam áttekintett anyagban ilyen nem található. 548 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [174.] 549 KESZEG V. 1991.20-25. 550 KÜLLŐS I. 2001. 175-191; 2004a. 113-146. 551 KÜLLŐS I. 2001. 180-182. 175
