Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Hazugságversek, lakodalmi mulattatók

sodik felére — talán éppen a ponyvanyomtatványok egységesítő hatása és az ottani „kánonba” való be nem kerülése okán - kikopott a használatból.

Ennek némileg ellentmond az a tény, hogy a legszebb, legteljesebb hazugságversek éppen a század legvégéről való Taktabáji vőfélykönyvben találhatók. Innen való az a három strófa is, amely a ponyvái eredetű, már korábban említett Pántlika felkö- szöntö vers toldalékában, egy terjedelmes cigánycsúfoló után került lejegyzésre. Az egérlyukba bújt ökör motívumát tartalmazó strófa azonos szövegű párhuzama a Pacséri vőfélykönyv ben is megvan. Közös közköltészeti forrásuk lehet Jankovich Miklós Magyar világi énekek (1789—1793) gyűjteménye, ahol ugyanez a vándorstrófa egy hosszú hazugságvers 8. versszakaként szerepel.“*96

29. Jártamban keltemben a

.............................mellett

S

okat is harcoltam az igazság mellett.

Láttam, egy vén cigány fehér lovat ellett,

Üstököm majd. kitört, úgy nevetni kellett.

30. Bujdosásom közbe voltam egy városba,

Láttam egy nagy csudát, hogy ökör az ólba Be nem tudott menni, bújt az egérlyukba,

Majdnem seggre estem csudálkozásomba.

31. Hiszik-é Nagy Sándort, hogy volt erős emberi Előttem olyan volt, mint mezőn a vadkender.

Tapostam erejét, mint macska az égért,

Most is erős vagyok, mint a bocfa szekérN7

A Pacséri vőfélykönyv és a Taktabáji vőfélykönyv közötti kapcsolatokra példa a 182. számú szöveg is. Mindkét kéziratos vőfélykönyvben egy-egy hosszabb kontaminált strófaláncba illeszkedve, más-más sorrendi helyzetben találhatók ezek a versszakok. Mondanivalójuk a hegedős énekek szövegvilágát idézik: az úri termetével és gazdagságával hencegő énekmondó szövege éles ellentétben áll valódi szegényes, toprongyos külsejével, adománygyűjtő és pénzért szórakoztató mendikánsi szerepkörével.

1. Kilenc vármegyének vagyok főispánja,

Tudom, méltóságom, tisztségem sok bánja.

Kezemen mindenütt a sok aranybánya,

Úri termetemet sok leány kívánja! 496 497

496 RMKTXVIII/4. 2000. 296. (123.)

497 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [81. III.]

160