Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Hazugságversek, lakodalmi mulattatók
javarészt a tálalóversek között találhatók, és a bekonferált fogásokkal kapcsolatban szólnak a tyúkkal, bikával, verébbel, pulykával, nyállal, sőt kaláccsal és korsóval vívott hősi küzdelemről.492 493 4. Nem csuda minekünk, hogy soká mulattunk, Mert a menyasszonyért igen megkarcoltunk. Egy kristály korsóval kegyesen megvívtunk, Egy erős kalácsot széjjel is vagdaltunké A paprikás hús illetve paprikás csirke beviteléhez tartozó tálalóvers az egyik legelterjedtebb változat ebből a szövegtípusból. Az Alföldi vőfénykönyv különböző kiadásainak köszönhetően országszerte ismert strófában a kotlóstyúk helyén eredetileg szilaj bika olvasható. A bikával való hétnapos küzdelem motívuma mögött már többen sejtették a magyar néphit táltosviaskodásának egy kései szövegemlékét. A közköltészeti előzmények és az itt is bőségesen fellelhető hazugságverses, tréfás állatküzdelmek ismeretében azonban úgy tűnik, hogy ez a közvetlen, szövegszintű kapcsolat a vőfélyversek és a néphit-szövegek között nem valószínű.494 495 2. Ezen eledelért nagy próbát is tettem, Egy vén kotlóstyúkkal hét nap verekedtem, Kicsinybe múlt, fogam hogy ott nem feledtem, Már oda sem neki, csakhogy legyőzhettemé A vitézi tettek felemlegetése és a hősi küzdelmek után harmadikként említjük az eszem- iszom ország képzetét, és az idegen országokban látott mesebeli csodák és képtelen hazugságok köré épülő szövegtípusokat. Ezek közös jellemzője, hogy a terjedésben egyébként kulcsszerepet játszó ponyvanyomtatványokról eddig nem kerültek elő változataik. így valószínű, hogy a ponyva közvetítése nélkül, közvetlenül a szóbeliségből, vagy a kéziratos hagyományból kerültek be a 19. századi kéziratos vőfélykönyvekbe. Ennek megfelelően több szövegnek közel azonos változatai találhatók a 18. századi közköltészeti anyagban, illetve egymástól meglepően távoli kéziratokban is vannak szövegszintű azonosságok. Úgy tűnik, hogy a 19. század első felében ez a verstípus széltében-hosszában ismert és a lakodalmakban használatos lehetett, de a század má492 Kisgyőri kézirat. Kisgyőr, 1841-1843. [127.] Lásd még az ezekhez hasonló 124, 129. 130. szövegeket. 493 Sárdndi József vőfélykönyve. Újcsanálos, 1894. [31.] 494 Ügy tűnik, hogy legfeljebb a mendikáns hagyományokból merítkező, ismeretlen ponyvaszerző beemelt egy látensen létező néphit-motívumot a lakodalmi versek közé. CSALOG J. 1956. 166-167, JUNG K. 1978. 280. 495 Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye. Kisgyőr, 1909—1911. [114.] 159
