Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Vőfélyek csúfolódó vitája

A párbeszédes forma ugyanakkor egy másik karakteres szövegtípussal, a vőfélyek vitája a házasságról elnevezésű intő-oktató, egyszersmind mulattató szövegcsaláddal rokonítja a vőfélyek csúfondáros vetélkedését. A vőfélyversek párbeszédes, disputázó- dramatikus hagyományai többféle gyökérből erednek. Megtalálhatók ebben egyrészt a 17—18. századi iskoladráma hagyományai, felismerhetők másrészt az adománygyűjtő mendikáns szolgadiákok mulattató, önsajnáltató, adománygyűjtő verseinek vetélkedő fordulatai. A párban, csoportosan köszönteni járó diákok rigmusainak egy része a rivális versmondó társ becsmérlését, kifigurázását célozta, és vált a szabadon (gyakorta improvizatívan) összekapcsolódó versfüzérek egyik központi elemévé.464 A vituperáció jellegű vetélkedő szóváltás a népszokások költészetébe is szervesen beépült: téli népszokásainkban, különösen a betlehemes játékokban nem egyszer a vőfélyversekkel azonos szófordulatokat, frázisokat találunk.465

Ez a szöveghagyomány és párbeszédes-vetélkedő verselési forma került át a 19. századi vőfélykönyvek lapjaira és a vőfélyek használatába. Érdekes, hogy a ponyvanyomtatványok majd mindegyike tartalmazza a vőfélyek házasságról szóló vitáját, alig van azonban olyan, amelyben a vőfélyek csúfondáros vetélkedése megjelenne. Ennek oka nyilván a nyomdafestéket nem tűrő nyelvhasználat, hiszen az egymás pocskondiázá- sának válogatott kifejezései köszönnek vissza a szövegekben. Feltehető tehát, hogy a szövegtípus változatai szinte kizárólag a szóbeliségben és a kéziratosságban terjedtek. Ennek megfelelően a ponyváról másolt kéziratos vőfélykönyvekben nincsenek is meg ezek a versek. A ponyvái közvetítés hiánya (és természetesen a lakodalmi szokások átalakulása) is közrejátszhatott abban, hogy a házasságról szóló intő-oktató vitákkal ellentétben a csúfolódó vetélkedés a 20. századi anyagban már nem érhető tetten.

Ennek fényében kell értékelnünk azt az alábbi szöveget, amely a Kisgyöri kéziratból származik, és vele közvetlenül, szövegszinten is megegyező párhuzama található a kortárs, ám földrajzilag meglehetősen távoli Pacséri vőfély könyvben. Konkrét közköltészeti előzménye a Lőcsei énekeskönyv ben és a Herschman István énekeskönyvben található. Kisgyőrben 1913-ban a Klein Károly-féle Verses gyűjteménybe is bekerült, feltehetően az 1841—43-as Kisgyöri kéziratból másolták. Ez az adatsor a 18. századi szöveg közel 140 éves továbbélését mutatja.

464 RMKT XVIII/4. 2000. 295-323, magyarázatok az 537-555. oldalakon. Lásd még KÜLLŐS I. 2002. 189.

465 KERENYI Gy. 1982. 48-54. A nagyszalontai betlehemes játék hasonló szövegét közli SZALAY O.—RUDASNE Bajcsay M. 2001. Bihar és Szatmár megyei párhuzamokat közöl MAKKAI E.-NAGY Ö. 1939. 24-28, 158-159. A 18-19. század fordulójáról származó erdélyi hazugságversek kérkedő-perlekedő jellegéhez közöl adatokat CSÖRSZ Rumen I. 2003. 307-316.

149