Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók
Az alábbi szöveg érdekessége továbbá a Felföldről az alföldi aratásra érkező idénymunkásoknak, a tót aratóknak az említése. A taktabáji kéziratszerző számára mindennapos élettapasztalat lehetett a vándor aratómunkások megjelenése, elszállásolása, munkavégzése, és ismernie kellett ételüket, ruházatukat, beszédüket. A síkság és a hegyvidék találkozásának kontaktzónájában ugyanis a munkamigráció évszázadokon keresztül szerves része volt a népi kultúrának, és ez alól a Tokaj-Hegyalja lábánál, az Alföld északi peremén elhelyezkedő Taktaköz, Harangod-vidék sem volt kivétel.437 Az etnikus sztereotípiák megjelenése mellett a hazugságversekre jellemző, emberfeletti ételmennyiségekre utaló költői túlzás (mint a középkor óta Európa-szerte elterjedt kdsahegy-motívum)438 439 jelenti a vers komikumának másik forrását. Marhahúsleves fő tizenkilenc akó, Tejfölös torma is van egy hétre való. El is bírjuk élni, van kása hat akó, Meg nem bírna vele ötven tót aratód A táji munkamegosztás regionális rendszerében Észak-Magyarországon a vándoriparosok, vándorárusok is jellemzően szlovákok voltak. A drótos tót, üveges tót, gyolcsos tót alakja a közköltészetben is felbukkan: a róluk szóló gúny versek leggyakoribb típusa a mesterségcsúfoló és a nemzetiségcsúfoló sajátos ötvözete.440 441 A vőfélyversekben ez a tematika már kopottabb, átalakult formában jelenik meg, lényegében a 18—19. század fordulójától széles körben terjedő ponyvái rigmusok variánsaiként. Az alábbi, kisgyőri kásabeköszöntő vers azonos szövegű változata még a 20. század derekán is előfordult a lakodalmakban, a kárpátaljai Vári községben: Éltesse az Isten sokáig a tótot, Magyarnak ne kelljen cipelni a drótot! Kása a tótnak kedvenc eledele, Remélem, meg lesznek elégedve vele!41 A vándorárusok, vándorkereskedők mellett a felvidéki szlovák fuvarosok [furmányosok, lásd szlovák furman: fuvaros) is közismert alakjai voltak a 19. századi falusi hétköznapoknak. Eszak-Magyarországról a bükki és zempléni szlovák szénégetők, mészégetők, valamint a zempléni hutatelepülések lakosai is rendszeresen szekereztek 437 VIGA GY. 2007. 105-112. 438 MONTANARI, M. 1996. 114-117. 439 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [89.] 440 KÜLLŐS I. 2004a. 180-181. 441 Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye. Kisgyőr, 1909-1911. [120.] 143 t—r
