Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók

le egészen az Alföldre, saját készítményeiket árusítva és bérfuvarozást is vállalva.442 443 A tót szekeresek, a helyi közösségek tehetősebb rétegét alkották, és otthonról való tartós távollétük kapcsán jellemzően nem a házastársi hűség fogalma társult a személyükhöz. Az alábbi, hazugságvers jellegű lakodalmi mulatóversben a hencegő vőfély az Erdélyt járó, szépasszonyokat szomorító szlovák fuvaroshoz hasonlítja magát:

Lássák, Erdélyben is vagyok ismeretes,

Ott is olyan vagyok, mint egy tót szekeres.

Alá sfel sétálok, mint utcán a páva,

Sok szép asszonyok szíve fájdalmára.m

Ritkán ugyan, de előfordult, hogy a kását kifejezetten régi magyar ételnek tartották a vőfélyversek. A következő, Zemplén megyei szövegben a magyar nemzet régi szokására. történő utalás mellett a lacikonyhával való szembeállítás is megjelenik. Ennek oka lehet, hogy a 19. század folyamán a kása (sokféle táji változatban, hússal vagy anélkül: tejbekása, ludaskása, juhhúsos kása, vajas kása, cukrozott köleskása, vagy a lakoma végét jelző kitolókása) rendkívül változatos formákban és eltérő hangsúlyokkal szerepel a lakodalmi ételsorban. Míg Eszakkelet-Magyarországon húsoskása formában még 1900 körül is általánosnak mondható, addig az Alföldön vagy Erdélyben már nem része az ünnepi táplálkozásnak. A kor szerzői joggal tekintették ezt az ételtípust régi hagyománynak, hiszen a 16-18. században valóban általánosan elterjedt alap ételnek számított egész Közép-Európában.444

Több ételek között itt ballag a kása,

Magyar nemzetünknek ez régi szokása.

Jól meg van cukrozva, bár akárki lássa,

Laci konyháján sem találtatik mása,445

Az ételek mellett az italok is gyakran szerepelnek a nemzeti szimbólumok és etnikai sztereotípiák sorában. A közköltészetben ezen a téren legjellemzőbbnek tartott borsör szembeállítás helyett a vőfélyversekben a bor-víz ellentétpárjával találkozunk. Ez a tematika eredetileg a középkori vágáns vitaszínjáték, vitaköltészet hagyományának folytatásaként is értelmezhető disputa iskoladrámai műfajából származik. A Bor és Víz vetélkedésének első írásos emléke 1658-ból származik, és a kéziratos énekeskönyvek anyagából a 19. században a vőfélykönyvek versanyagába is átkerült.446 A borról szóló

442 VIGA Gy. 1989. 383-407.

443 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [184.]

444 KISBÁN E. 1993. 99-102.

445 Sdrándi József vőfélykönyve. Ujcsanálos, 1894. [121.]

446 KÜLLŐS I. 2004a. 65.

144