Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók
jelenik meg: az önsajnáltató, bocsánatkérő vagy éppen hencegő hangvételű, egyes szám első személyben előadott búcsúénekek helyett átkozódó, szitkozódó, a cigányokat akasztással fenyegető és nekik erőszakos halált kívánó gúnyversek, szitokversek., átokversek a jellemzőek. Szép példája ennek a tartalmi-tematikai típusnak a példatár 81. szövegcsaládjának II—III. variánsa, amelyeket itt most terjedelmük miatt nem idézünk. A II. variáns 13—19. versszaka és a III. variáns 16—27. versszaka egymáshoz is nagyon hasonló, feltehetően volt kapcsolat az újcsanálosi és a taktabáji kéziratok keletkezése között. Megegyezik a két szöveg abban is, hogy a cigánycsúfoló strófák a pántlika felköszöntö vershez (azaz a menyasszonyi párta- illetve koszorú levételének szertartásos rigmusaihoz) kapcsolódnak, egy ponyvái eredetű versezethez utólag hozzáillesztett toldalékként. A válogatott szidalmak sorában az akasztófával való fenyegetőzés is megtalálható. Ennek további hasonló előfordulásai a következők: 12. Most hát kormos község, hát néktek mit mondjak? Nem tudom, mert nem jó, hogy én itt megállják. Csak azért azt mondom, hogy vígan legyenek, Akasztófa legyen nektek kész helyetek! 13. Kísérjenek hajdúk Kassára kötözve, Szard meg a vármegye kapuját féltedbe! A sok veres hangya ragadjon töködbe, Tisztességgel mondom, lófasz a seggedbek25 *** 1. Pálinkát hoztam vendégek számára, Nagy örömmel tegyed, cigány, kezed muzsikádra! Mert ha nem indítod vendégemet táncra, Húzzon fel a hóhér az akasztófáraN6 *** 425 426 425 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [81. III.] 426 Taktabáji vöfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [146.] 139
