Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók
1. Itt ám a valami szépen betakarva, Násznagy uram küldi, nektek jót akarva. Nézzük meg, mi van e két tál közé zárva? Ihol ni, a morék érdemlett istrángja! 2. Úgy vigyázzatok hát, rá ne kerüljetek, Vagy hogy talán ezzel ütleget nyerjetek! Eddig még közöttünk keveset tettetek, Jól fel vannak róva minden érdemitek}22 A cigányok kivégzése, felakasztása képezi a cigánycsúfolók következő, egyben utolsó nagy csoportjának központi tematikáját. A közköltészetben ez a szövegtípus kevéssé jellemző, a lakodalmi versek között azonban gyakran előfordul, számos szövegpéldával található egy cigányakasztásról szóló csúfondáros panaszdal, az akasztófa és az istráng említésével. Orcád olyan, mint a menta, fekete tenta. A minap is a dádé csak a lovát hívta, De nem soká megmeszelnek, Mert akasztófára tésznek, Ó szegény, Szép cigánylegény! Hát mit berzeszkedel, mit is veszekedel? Jobb ojjad az istrángra, Veted a nyakad hurokra! Ó szegény, Szép cigánylegény}2i A szövegtípus előképét és tematikai párhuzamát talán azok a kivégzés előtti búcsúénekek és latorbúcsúk jelentik, amelyeknek továbbélése a betyárfolklórban ismert. A vőfélyversekben sűrűn előforduló motívumok (a szemed ássa ki a holló, a holló a fejeden gödröt ásson, a sas kopácsoljon a fejeden, a szél fújja a dúdolódat) párhuzamai — részben szövegszinten is azonos, formuláris nyelvi fordulatként — megtalálhatók a Gyöngyösi kondás búcsúénekében vagy Milfait Ferkó búcsúéneké ben is.422 423 424 Ugyanakkor a kivégzés, felakasztás tematikája a lakodalmi szövegkörnyezetben mégis másként 422 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [201.] 423 Makói énekeskönyv, 18. sz. vége-1826. Ks.: A fehér cigánynak ékes formája. Közli RMKT XVIII/4. 2000. 253-254. (100.) 424 KÜLLŐS I. 2004b. 405-433. 138
