Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók
Az éhség szorongatja, Bélit rútul szaggatja, A friss cipót bevenné, A ganéjt is megenné. A szíp rajkó mit egyen, Tudja ménkő hirtelen, Még a szar is jól esne, Csak hogy a gyomra telned de** 23. Te, első muzsikás, ugye jó a szállás? De vigyázz, hogy még ma gyalázatot ne láss! Mert ha kimutatod a fogadfehérét, Megétetem véled cimborád gyümölcsét! 24. Szegény brúgósnak maga kivallotta, Kontrás rosszaságát már nem titkolhatta. En is sokat láttam a korcsma ajtóba, Cukor, nádméz helyett lószar a gyomrába.m A csúfolok étellel kapcsolatos csoportjának következő szövegtípusa a csúfondáros tálalóvers, amely a képtelen ételsorral mutat közelebbi rokonságot. A násznagy ajándéka a cigányoknak című, ponyván is megjelent szöveghez egy vacsora közbeni lakodalmi tréfa is kapcsolódott. A vőfély két tányért vagy tálat tartott a kezében egymásra fordítva. Közöttük egy vízbe áztatott kötéldarab volt, amelyet az Ihol ni felkiáltásnál mutatott meg a kíváncsi násznépnek.418 419 420 A szöveg egyértelműen jelzi, hogy a kötéldarabbal való megveretés vagy az arra való felakasztás lesz a jutalma a zenekarnak, ha nem teljesít megfelelően a lakodalomban. 1. Etelt hoztam néktek, beste kurvanyátok, Melyhez ne lehessen néktek étvágyatok! Es ha megeszitek, mindjárt kihányjátok, Hogy az ebek veszekedjenek rajtatokZ421 418 A fárahó maradékinak keserves panaszai (1780 után) Ponyvafüzet, OSZK 820.795. Közli: RMKT XVIII/4. 2000. 244-248. (93.) 419 Taktabdji vöfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [184.] 420 BÉRES J.-LAKI Lukács L. 2002. 63. 421 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [200.] 137
