Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók
A szövegben külön figyelmet érdemel a tatár korbács említése, amely a 17. századi krónikás irodalomnak egy kedvelt motívuma volt. A rövid nyelű, vastag bőrszíjból fonott tatár korbács vagy kancsuka (vö. krími tatár kancsugd) a sarkantyút nem használó ázsiai lovas kultúrákban a ló ösztökélésének az eszköze volt, de fegyverként és fogolykínzásra is használták. Paskó Kristóf verses krónikájának (A nemes és régenten híres Erdély Országának keserves és szomorú pusztításáról írt siralom, Szeben, 1663) első négy énekében a siralmak között olvashatjuk egyik első közköltészeti említését: Tatár korbács enyett vérrel fordult testek oly igen sujtoltatnak, Izek, inok, csontok kötésiül szerenként helyéből kimozdulnak, Bágyadt erejekben, elepedt lelkekben, Isten, hozzád sóhajtanak.^ A cigánycsúfolókkal összefüggésben a tatár korbács motívuma feltűnik a paródiák között gyakori cigány temetés dramatikus hagyományában. Az eredetileg kollégiumi diákok által írott és előadott temetési paródiák jellegzetes eleme volt a cigányok szájába adott tréfás imádság, amely gyakran Miatyánk-travesztiában folytatódott. Az ilyen típusú prózai szövegekben a tatár korbács és a sarkantyú mint a cigányok számára félelmet keltő eszköz, rendszabályozó katonai fegyver jelenik meg. Feltételezésem szerint a cigánycsúfoló funkcióban álló képtelen ételsorba is innen, a 17-18. századi temetési paródiák imaszövegeiből kerülhetett át a motívum, a hozzá kapcsolódó negatív érzelmi konnotációkkal együtt. Uram, Jupiter, őrizz meg minket [...] ama víresszájú katonátúl, de nemcsak ő magátúl, hanem annak csengő-pengő sarkantyújának tarajátúl és az ő tatár módra öszvefonyott korbácsátúl, az ilyen-olyan adtátú.. .415 416 Egy következő, szintén ételekkel és éhezéssel kapcsolatos motívum az ürülék megevése. A 18. század végén megjelent, A fárahó maradékinak keserves panaszai című ponyvafüzetben egyes szám első személyben előadott cigánypanasz olvasható, amelyben több helyütt is előkerül ez a motívum. Eredetére vonatkozóan feltételezhető, hogy a 18. században széles körben elterjedt és a közköltészeti alkotásokban is megjelenő cigány teremtéstörténetekkel, származáselméletekkel van kapcsolatban. Ezek szerint a cigányok az Úristen szellentéséből, az ördög hátsó feléből, a magyarok bárdolatlan alfelének lehulló forgácsából, vagy egyszerűen lószarból lettek teremtve.417 415 A nemes és régemen híres Erdély Országának keserves és szomorú pusztításáról írt siralom, Szeben, 1663 Ponyvanyomtatvány, kiadása: http://mek.oszk.hu/03900/03908/03908.pdf (letöltés: 2015. július 2.) 416 Dalok és példabeszédek, 1791. Közli: KÜLLŐS I. 2004a. 98. 417 KÜLLŐS I. 2004a. 213-219. 136
