Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók

1. A muzsikásoknak fő egy fakalapács,

Dróttal megspékelve egy pár tatár korbács. Lesz még itt egyéb is, csitt, egyet se kiálts, Mint éh farkas, szádat csak előre kitátsd!

2. Ezek után lesznek ily drága étkek már, Csizmasarok reszelve, serben pirult kantár, Ráspollyal spékelve egy régi rozsdás zár, Malacocska helyett egy egész sült szamár.

3- Egy görcsös botot is az elébb vezettek,

Amit eddig, tudom, a kohóba tettek. Kénköves levest már megkészítettek,

Ez szájatok ízét meghozza, higgyetek!

4. A malacok bőgnek, nevet a vén kakas, Döglötten nyújtózik, ordít egy nagy farkas. Tele van hóból sült pereccel egy nagy kas, Nyárson számotokra pirul egy tál sas.

5. Ezek után lesznek: tök, lencse olajjal, Innivaló pedig timsó víz ó hájjal.

Egyetek purgyéstul földre zuhanással,

Pacal mellé hurka, döglött kutya vajjalLli

***

4. Mert mint a szélkelep, forgolódik a szakács, Meg is főtt, higgyed el, már egy fakalapács, Fánkot is most készít, kit faragott az ács, Lábosban pirítva lesz szép tatár korbács.

5. Ezek után lésznek ily drága étkek már: Korpa, hüvelymadzak, vajban pirult kantár, Szépen megspékelve egy eltörött závár,

Malac helyett lesz egy egészen sült szamáré 413 414

413 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [91.]

414 Lóskay-kódex, 18. sz. vége. MARASZTÓ VERSEK. Ks.: Még mi vagyon hátra, amit ti nem tudtok... RMKTXVIII/4. 2000. 459-461. (315.)

135