Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók
Gyomrok egészséges, mit kap, béveheti, A félig sült döghúst is megemésztheti. Pulzusát doktorral senki nem nézeti, Patikaszerszámnak sincs nála keleti. Étkek közt a döghúst leginkább szereti, Megfüszerszámozza, ha valahol leli, Ezt pedig ez okra nézve ö míveli: Mert azt nem mészáros, hanem Isten öli.4n A sült döghús a taktabáji vőfélykönyvben is megtalálható, a menyasszonyfektetés szertartásos szokásmozzanata kapcsán elmondott búcsúztató zárásaként, a zenészeknek szóló csúfondáros toldalékként. A szöveg ponyvái eredetű, az E típusú Legújabb vőfények kötelességéből kerülhetett át a kéziratos vőfélykönyvbe. 15- Bandi! Vedd fel te is a brúgót válladra, Lódulj hazafelé, kedves szállásodra! Egy nagy döglött lovat húztak a konyhádra, Már most sütik főzik, pompás vacsorára. 16. Kommendálom neked, invitáld Lacit is, A nagy vendégségből ne tagadd ki őt is! Gondolom, jut abból a harmadiknak is, Van is a Körösben, lesz bőven ital is!411 412 A dögevés motívuma gyakran kapcsolódik a képtelen ételsor toposzához, amely a tálalóversek és az étkezések előtt-közben elmondott mulattató versek jellegzetes eleme. A lehetetlen fogásokat, tréfás ételneveket soroló szövegekkel részletesen a hazugságverseknél foglalkozunk. Itt most azt a példát idézzük, amely kontextusát és funkcióját tekintve inkább csúfoló, mint hazugságvers, mert a cigányzenészeknek történő felszolgálás alkalmával hangzott el, és célja azok kigúnyolása volt. A taktabáji kéziratból idézett változat megtalálható Karsai Mihály széki vőfélykönyvében is. Közös forrásuk a Legújabb vőfények kötelessége vagy az Alföldi vőfénykönyv ponyvafüzeteinek valamelyik kiadása lehetett. A versnek konkrét, közel azonos szövegszintű változata van a közköltészeti anyagban. A 18. század végi Lóskay-kódex szövegének versszakai más, képtelen ételsort tartalmazó vőfélyversekben is megjelennek, mint szabadon variálódó vándorstrófák. 411 Tzigányokról való história (1750 körül) ponyvavers. Közli KÜLLŐS I. 2003. 116—130. 412 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [76.] 134
