Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók
1. Hej, uraim, csak most hozom a legjavát, A tejfeles zsírban úszó túrós csuszát! Szép piros tepertő terül el felette, A mennyben képzeli magát, ki megette. 2. A szűk hasú cigány, ha mellé fekhetne, Minden aludttejét odaadná érte. Nekünk is nagyon jó, nem is ajánlgatom, Csak nagy tisztességgel az asztalra adom?08 *** 1. Nem hátrál itten a nyoszolyóleány is, E szép ajándékkal kedveskedik ő is. Osztályos atyafi lesz itt a cigány is, Száját tátja erre még a vén brúgós is?m *** 2. Cifra csinálmány ez, bárki megláthatja, Ki-ki a szomszédját ezekből kínálja. A cigány is, ha a kezébe kaphatja, Akkor a kezéből akárki várhatja?'0 Az éhes cigány alakjával szoros összefüggésben vannak az étkezéssel, ételekkel kapcsolatos további csúfoló szövegtípusok. Az éhezés és koplalás mellett a dögevés is megjelenik ezekben, amely a 18. századi közköltészeti anyagban a cigányokra vonatkozó etnikus sajátosságként, állandósult sztereotípiaként jellemző. A dögevéssel kapcsolatosan számos szövegpéldával rendelkezünk, itt most csak azt a forrást idézzük, amely népszerűségénél fogva feltehetően nagy hatást gyakorolt a kéziratos lakodalmi költészetre. A ponyván először 1750 körül kiadott Tzigányokról való história ideológiai magyarázatot is fűz a témához: 408 409 410 408 Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye. Kisgyőr, 1909-1911. [117.] 409 Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye. Kisgyőr, 1909-1911. [137.] 410 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [138.] 133 T
