Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók
menni akaró nők különböző korosztályait veszi sorra strófánként, a tehenet fejni még nem tudó kislánytól az öregedő vénlányokon át az özvegyasszonyokig. 5. A kis Örzsike is rátartja már magát, Mögérzi még távol a legénynek szagát! Talán bizony ez isférjhöz akar mönni, Hiszön még a Csákót sem tudja mögfejni! 6. Köhög már az öreg, hurutos a nyaka, Gangosán lépdegél, mint ama kan pulyka. Gondolja magában: én is férjhez mennék, Ha egy jó fiatal legényt választhatnék! 7. Az özvegyasszonyok harmincnégy öszveül, Mondanak egymásnak, hogy möhetünk férjhez? En még férjhez mennék, csak valaki vönne, Csakhogy olyan kéne, aki gazdag lenne! 8. En nem tudom, szomszédasszony, már mit csináljak? En, ha el nem vösznek, föladom a várat. Mivel ember nélkül nehéz erős lenni, Magamnak az ágyban feküdni, fölkelni. 9. Három vízimalom annyit le nem darál, Mint huszonhárom asszony, ha egymásra talál. Hajdani közmondás, kik akarják, hiszik, Gusztust ád a jó bor, aki ebbül iszik. Jól esik ez pedig a sült pecsenyére, Jobban, mint a kajla tehénnek tejére!397 A lakodalmi mulatóversek csúfolóinak egy jelentős része szókimondó nyíltsággal, a trágárság határait súroló közönséges nyelvezettel beszél a szexualitásról. Az ide tartozó szövegek a közköltészet kurvacsúfolólvA mutatnak stílusbeli és tematikai rokonságot. A különbség az, hogy a közköltészetben ezek elsődleges formája a név szerint, felsorolásszerűen strófákba szedett kipellengérezés, míg a 19. századi kéziratos vőfélykönyvekben inkább a nyoszolyóasszonyra, nyoszolyólányra, menyasszonyra tett erotikus célzások és obszcén utalások a jellemzőek. Ettől függetlenül vannak olyan szövegszintű egyezések ebben a csoportban, amelyek a közköltészeti alkotások közvetlen 397 PántzélJános énekeskönyve. Kecskemét, 1839. [188.] 129
