Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók
3) A közköltészettől örökölt formuláris stílus és poétika-, állandósult szövegformulák, szófordulatok (közhelyek, frázisok), antik mitológiai és bibliai szereplők, deákos szóhasználat, prózai prédikációk, versformák. A kapcsolatoknak ez a három rétege természetesen összefonódik egymással, és a szöveganyagban gyakran több eleme egyszerre van jelen. Ennek oka, hogy a vőfélyversek forrásául szolgáló közköltészeti szöveghagyomány maga is erőteljesen heterogén. A Küllős Imola által meghatározott öt nagy tematikus-funkcionális szövegcsoport (1. Mulattató költészet, 2. Mulatódalok, társasági költészet, 3. Történeti és társadalmi tematikájú költészet, 4. Szerelmi költészet, 5. Alkalomhoz kötött költészet) többé-ke- vésbé jól elkülöníthető a 18. századi anyagban, azonban az egyes műalkotások (énekszövegek) már nehezebben sorolhatók műfajokba. „Egy-egy műfajt több énektípus, s azon belül ún. szövegcsaládok képviselnek, ám olykor az azonos szövegcsalád tagjai is más-más énektípusban, funkcióban jelennek meg. E jelenség okai a közköltészet mindennapiságában, képlékenységében és a szó szoros értelmében vett gyakorlatiasságában, tárgyiasságában, földhözragadtságában keresendők.”383 Ehhez hasonlóan a vőfélyversekben is gyakran keverednek, kontaminálódnak eredetileg különböző funkciójú, más-más műfajokhoz tartozó szövegelemek. A menyasszony kontyolásakor elmondott ünnepélyes köszöntő például gyakran folytatódik asszonycsúfolóval, cigány- csúfolóva.1 (példatár 81, 84.). A menyasszony kikérésekor elhangzó prózai vagy verses köszöntőkhöz kapcsolódnak a lakodalom intő-oktató költészeténél jellegzetes strófái (21). Az ételeket felkonferáló tálalóverszkben megjelennek a mulattató szövegek: hazugsága er sés, tréfás dalok elemei (89—91, 114, 124, 126, 127). A kásapénzszedés alkalmával elmondott adománykérő rigmusok olykor a szókimondó asszonycsúfolókra. emlékeztető sorokkal zárulnak (205, 206, 208). Ennek értelmében a vőfélyversekben továbbélő közköltészeti hagyományt a stabilabbnak tűnő tematikus-funkcionális csoportok beosztásának mentén vizsgálom, és az egyes szövegcsaládok kapcsolataira csak konkrét szövegpárhuzamok bemutatásával teszek megállapításokat. Csúfolok Lánycsúfolók, asszonycsúfolók, vénlánycsúfolók A közköltészet lánycsúfolói általában a lányok lustaságát, részegességét, kacérkodását, kihívó viselkedését, csapodár természetét pellengérezik ki. A női lustasággal kapcsolatos tematikák között több szövegcsoportban is előkerül a szőni-fonni nem tudó és nem is akaró asszonyok kicsúfolása, megszégyenítése. Ez a téma először Az deákné vásznáról költött, 1580 előtti anonim históriás énekben jelenik meg. Széles körben való elterjedéséhez minden bizonnyal hozzájárult, hogy a régi fonyók históriáját a 18. 383 Kiemelés az eredeti szövegben. KÜLLŐS I. 2004a. 26—27. 124
