Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok
SZÖVEGELEMZÉS A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok A 19. századi vőfélyversek szoros kapcsolatban állnak a 16—18. századi közköltészet kéziratos és ponyvanyomtatványokon, kalendáriumokban megtalálható szöveganyagával. A kapcsolat meglétét a folklorisztika a kezdetektől fogva tudta, ismerte és le is írta. A módszeres és széles körű közköltészeti kutatások megindulásáig azonban ez a figyelem jobbára csak a vőfélyversek deákos stílusára, a népköltészettől idegen literá- tus szófordulataira, tudálékosan archaizáló mitologikus-biblikus példázataira, dagá- lyos prédikációs nyelvezetére, esetleg vaskosan közönséges humorára összpontosult .382 Ehhez hasonlóan folklorisztikai közhely az is, hogy a vőfélyversek a köztes társadalmi helyzetben, és ezáltal kultúraközvetítő szerepben lévő művelt-félművelt literátus réteg alkotásai. Közismert, hogy a falusi papok, tanítók, iskolamesterek, rektorok, kántorok (és a velük szorosabb kulturális kapcsolatban élő a vidéki kisnemesek, mezővárosi parasztpolgárok, kézművesek, olvasni tudó parasztok) szövegtudása, verses repertoárja, költői ízlése nagymértékben támaszkodott a kéziratos énekköltészet hagyományaira. Az általánosságokon túl azonban kérdés, hogy melyek azok a konkrét kapcsolódási pontok, amelyeken keresztül a közköltészet vőfélyversekben történő továbbélése tetten érhető? A két nagy szöveganyag kapcsolatának három rétegét különíthetjük el. 1) Közköltészeti műfajok, szövegcsaládok, olykor szövegszinten is egyező változatok továbbélése: csúfolok, hazugságversek, vőfélyek vetélkedése, vőfélyek vitája, intő- és oktató énekek, lakodalmi köszöntők. 2) Közköltészeti motívumok, toposzok továbbélése: szállást kérő katona, sereggel érkező kapitány, messziről hozott étel-ital, prédán nyert címerek és zászlók, biblikus motívumok és toposzok (Noé története, a házasság isteni eredete, az első emberpár története, Sámson és Delik, a Rebeka-történet, a kánai menyegző, Dávid zsoltárai, a Páli levelek erkölcsi tanítása). 382 VÉGH J. 1942. 206-207, UJVÁRY Z. 1960. 111-146, SZABÓ László 1981. 335-360, KATONA I. 1982. 598-599. 123
