Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - A vőfélykönyvek és a népi írásbeliség
Ezek a kéziratos énekeskönyvekre kidolgozott rendszerezési szempontok és az egyes kategóriákon belüli típusok a vőfélykönyvekre nem, vagy csak korlátozott mértékben alkalmazhatók. Funkcionális szempontból valamennyi vőfélykönyv hasonló, hiszen a lakodalom menete szerint elmondandó szövegek gyűjteménye mindegyik, és feladata a vőfély szövegtanulásának segítése, az élő emlékezet írásos támogatása. A lakodalom menetéhez való igazodás szerint azonban jól megkülönböztethető két funkcionális csoport: a szokásforgatókönyv-szerü gyűjtemények és a vegyes gyűjtemények típusa. A forgatókönyvszerű gyűjtemények elsősorban a lakodalomhoz kapcsolódnak, és a verseket a megfelelő sorrendben, gyakran sorszámozva tartalmazzák. Érvényességük a népi kultúrában egy szűkebb szegmensre korlátozódik, mert speciálisan a vőfélyi tisztség ellátásához kötődnek. A vegyes gyűjtemények ezzel szemben mind sorrendi, mind tartalmi szempontból elszakadnak a lakodalom menetétől, és más egyházi vagy világi műfajokat, illetve egészen eltérő szövegtípusokat is tartalmaznak. A népi kultúrában komplexebb szerepet töltenek be, mert a lakodalomtól függetlenül, más élethelyzetekben is sor kerülhet a használatukra. Ezért részben a kéziratos énekeskönyvek omniárium típusával rokoníthatók. A keletkezés módja szerint a vőfélykönyvek lehetnek egyszerre leírt vagy folyamatosan gyarapodó gyűjtemények. Az egyszerre leírt vőfélykönyvek tipikus keletkezési módja a másolás, de ismerünk emlékezetből leírt kéziratokat is. A lakodalmi szöveggyűjtemény készítésének szándékával, előre eltervezett szerkezetben, jellemzően ponyvanyomtatványok nyomán jönnek létre. A folyamatosan gyarapodó gyűjtemények ezzel szemben évekig, évtizedekig is aktív auktoriális használatban vannak, végső formájukat gyakran csak a füzet betelte után nyerik el. A ponyvanyomtatványok hatása ezeknél kevésbé jelentős, és szerkezetükben, tartalmi összetételükben a tervszerűség helyett az esetlegesség a meghatározó. A szerzőség szerint megkülönböztethetünk egyszerzös és többszerzős vőfélykönyveket. Míg az egyszerzös vőfélykönyvek általában egy-egy keletkezési időponthoz vagy időszakhoz köthetők, addig a többszerzős gyűjtemények egyszersmind többgenerációs kéziratok is: egy-egy közösség (család, rokonság, faluközösség) használatában évtizedekig forognak, és a különböző szerzőkhöz köthető keletkezési korszakok szövegtermése általában jól elkülöníthető. Funkcionális szempontból Szokásforgatókönyv-szerű gyűjtemény Vegyes gyűjtemény A keletkezés módja szerint Egyszerre leírt (másolt) gyűjtemény Folyamatosan gyarapodó gyűjtemény 120
