Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - A vőfélykönyvek és a népi írásbeliség
A szerzőség alapján Egyszerzős gyűjtemény Többszerzős (többgenerációs) gyűjtemény A háromféle szempont alapján kirajzolódó hat típus lényegében két fő csomópont köré rendeződik, így a kéziratos vőfélykönyveket legfőbb jellemzőik alapján két nagyobb csoportba sorolhatjuk. A forgatókönyvszerű gyűjtemények jellemzően egyszerre másolt egyszerzős kéziratok, míg a vegyes gyűjtemények általában folyamatosan gyarapodó, többgenerációs kéziratok. (Az átmeneti formák száma és az egyedi esetek sokfélesége természetesen jelentős lehet, hiszen a tipológia alapjául szolgáló forrásanyag érvényessége sem teljes körű.) A Csörsz Rumen István által felvázolt táji típusok a vőfélykönyvek esetében nem jellemzőek. Ennek okát egyértelműen a ponyvanyomtatványok egységesítő hatásában kell látnunk. Csörsz Rumen István megfogalmazása szerint „A ponyvák és kalendáriumok szerepe a kulturális körforgásban: a regionalitás feloldása, az ország különböző részei közt vándorló szövegcsaládok egységesítése, stabilizációja.”381 Sajnos az első ponyvanyomtatványok korát megelőző időszakból, a 18. század elejéről-közepéről nem maradtak fenn kéziratos vőfélykönyvek. Ha voltak a 18. században jelentős táji különbségek a vőfélyversekben, akkor azok variabilitásának véget vetett a ponyvakiadás, mert a saját szerzésű, saját használatú szöveg helyett a nyomtatott, hitelesnek tekintett változatot részesítették előnyben. A 19. századi kéziratos anyagban már a Dunántúltól Erdélyig és a Felföldtől a Dél-Alföldig dominál a ponyvanyomtatványok hatása: ha szövegszinten esetleg nem is, de a stílus, a poézis, a frazeológia szintjén mindenképpen egy egységesült szövegterméssel találkozunk. Tovább árnyalja ezt a képet azonban az, hogy a jelenleg ismert és publikált korai kéziratok mindegyike a központi területekről, a tágabb értelemben vett Alföldről származik. A jövőben esetlegesen előkerülő, a 19. század közepénél lehetőleg korábbi dunántúli, erdélyi, felföldi kéziratos vőfélykönyvek még tartogathatnak meglepetéseket a kutatók számára. 381 CSÖRSZ Rumen I. 1999. 77. 121
