Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - A vőfélykönyvek és a népi írásbeliség

Bihari Lajos, Bihari Károly, Sárándi József) esetében nem kerültek elő a társadalmi helyzetre és műveltségi állapotra vonatkozó adatok.

Ezek a tények megerősítik azt a sokat hangoztatott észrevételt, hogy a vőfélyvers (és általában a népi írásbeliség legtöbb műfaja) a közvetítő szerepű falusi értelmiség szerzeménye, és ezért stílusában, poétikájában, hangvételében, tematikájában egyaránt szervesen kötődik egyrészt a vidéki kollégiumi deákos verselés, másrészt az ezen alapuló hagyományos nemesi verselés tradícióihoz. Nem mellékes az sem, hogy a kecskeméti PdntzélJános-énekeskönyv kivételével valamennyi kézirat bizonyíthatóan református szerző tollából keletkezett. Oka ennek persze az is, hogy az általam kutatott északkelet-magyarországi vármegyék területén kiemelkedően magas a református felekezet aránya (1910-ben Borsod vármegyében az országos 12,6%-hoz képest 31,5%) — ám mégis érdekes, hogy a 19. századból a régió egyetlen katolikus falujából sem maradt ránk kéziratos vőfélykönyv. 1860-ban az írás-olvasással kapcsolatos regionális felekezeti különbségekről így írt Deli István: „míg a katolikusok között ritka az írástudó, addig a református falvakban ritka az analfabéta.”376 Nem lehet tehát észrevétel nélkül elmenni a nagy protestáns iskolaközpontok (Sárospatak, Debrecen, kisebb mértékben és csak középfokon Miskolc) hatása mellett. „Ez a nagy, kollégiumi központokban összegyűlt köznemesi, kisnemesi, mezővárosi, falusi kisértelmisé- gi vagy paraszti származású református diákság olyan társadalmi közeget alkotott, amelyben a nemesi tájékozódású késő barokk művelődés provinciális és vulgáris, népszerű elemei összetorlódva sajátos hagyománnyá fonódtak.”377 A kéziratos ének- költészet ebben a társadalmi közegben egy lényeges gyakorlati funkciót is betöltött: „A leendő tanító vagy pap itt az iskolában készült fel és sajátította el — tehetségétől függően — a versírás elméleti és tartalmi szabályait, hogy majdan alkalmazni is tudja (halottbúcsúztatás, alkalmi köszöntés, méltatás stb.)”378 A kántorok, tanítók, falusi értelmiségiek szerepe tehát jelentős volt a kéziratos vőfélykönyvek létrehozásában, használatában, megőrzésében.

Összegzésképpen megkísérelhető a kéziratos vőfélykönyvek tipológiájának a vázlatos megalkotása. Az óvatos megfogalmazás azért indokolt, mert az elemzett forrásanyag közel sem tekinthető teljesnek (bár sok szempontból reprezentatívnak mondható). A rendszerezés kiindulópontjául Csörsz Rumen István kézirat-tipológiája szolgált, aki a kéziratos énekeskönyvek lényeges bőségesebb és heterogénebb univerzumában igyekezett rendszert alkotni.

Beosztása szerint először funkcionális szempontból megkülönböztethetők az egyházi, a világi és a vegyes gyűjtemények. A vegyes gyűjtemények egy külön csoportját alkotják az omniáriumók, amelyekben nemcsak versek és énekek, hanem egyéb szö376 Deli István: A bükkvidéki palócok. Nép Újsága 1860. 91/2. Idézi BAKÓ F. 1989. 118.

377 KOSÁRYD. 1983. 122.

378 KOMÁROMY S. 1992. 56.

118