Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - A vőfélykönyvek és a népi írásbeliség

A személyesség attitűdjét erősítik azok a formulák, amelyek a könyv elvesztésének esetéről rendelkeznek. Funkcionális szempontból megfelelnek ezek a kis versikék a reneszánsz óta divatos átokvers műfajának, amelyben a kézirat tulajdonosa megátkozza a tolvajt vagy az elvesztett könyv rossz szándékú megtalálóját. A magyar folklórban ez a szövegtípus a kerámia pálinkásbutellák oldalára karcolt butellaversekben is felbukkan.366

Ozsváth Bertalané bizony itt (...)

Saját keze írása (...)

Itt már a vége ennek is Segélj, Uram többre is Ha el vesztik kedves barátom,

Szolgáltasd kezembe, megkapod a

Jutalmát mert az illedelem azt hordja magával67

Ozsváth Bertalané ez a vöfény könyv,

ha el veszlik barátom szolgáltasd kezembeZ368

Ozsváth Bertalanról elmondható tehát, hogy az írással közelebbi ismeretségben volt, sőt kifejezetten érdekelte őt a betűk világa. Nem véletlen, hogy három év alatt (valójában azonban mindig csak a téli hónapokban) képes volt kétszáz oldalt írni. Saját vegyes gyűjteményét egyébként következetesen vöfény könyvnek nevezte, ez a meghatározás öt-hat alkalommal is felbukkan a kéziratban. A ponyvanyomtatványok tartalmi hatást gyakoroltak a kéziratra, formai szempontból azonban nem befolyásolták a keletkezését. Formálták viszont a szerző írói attitűdjét, illetve az idézett bejegyzésekből világosan kirajzolódó személyes viszonyulását, amellyel mind a szövegeket, mind a könyvet saját magántulajdonának tekintette és ezt kellőképpen hangsúlyozta is.

A kisgyőri Bihari Lajos hasonlóképpen viszonyul a saját írásművéhez. Nála már megjelenik az a tudatos szerzői, szerkesztői magatartás, amely felismeri a jövőnek dolgozó és az utódok számára örök emléket állító íróember szerepének fontosságát. Kéziratos könyvének elejére írott mottójából kiderül, hogy nála a versek lejegyzésének célja az emlékállítás és a jövő nemzedékeinek való átörökítés volt, azért, hogy később mások is megtanulhassák ezeket a szövegeket. Ez már túlmutat azon az igényen, hogy csak a saját emlékezetük megtámogatása végett készítettek versgyűjteményeket a vőfélyek, a munkájuk megkönnyítésére.

366 A kódexirodalomból eredő hagyomány 19. századig történő továbbéléséről ír számos jó szövegpéldával CSÖRSZ Rumen I. 2009. 37-38. Az itáliai reneszánsz korából hoz példát MANGUEL, A. 2001. 251. Azonos funkciójú butellaversek: TÓTH A. 2013b. 79-91.

367 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. HÓM NA 7518. 166.

368 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. HÓM NA 7518. 128.

115