Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - A vőfélykönyvek és a népi írásbeliség
versezet található, és ezek néhány kisebb kivételtől eltekintve mindig ponyvafüzetekből származnak. A nyomtatott variánsok nélküli, önálló szerzemények jellemzően a köszöntőversek és a prózai beszédek, kérőversek, hívogatok, násznagyi perorációk körében dominálnak. A keletkezés másik formája, a kéziratból kéziratba történő másolás is jól vizsgálható, különösen a kisgyőri anyagban. Itt az általam feldolgozott négy vőfélykönyvben összesen 161 szöveg található. Ha ezt egy teljes 19. századi szövegbázisnak tekintjük, akkor könnyen kiszámolható azoknak a verseknek az aránya, amelyek egynél több kéziratban is megtalálhatók. Ez a szám meglepően alacsony, mindössze 15%, vagyis Kisgyőrben a szövegek 85%-a soha nem hagyományozódott egyik könyvből a másikba, inkább minden szerző saját kútfőből és ponyvák segítségével állította össze gyűjteményét. Néhány karakteres és meghatározó szöveget (a menyasszonyfektetéshez kapcsolódó versek csoportja, vagy a búcsúztatók) persze bizonyíthatóan átmásoltak egyik kéziratból a másikba; de olyan adatot nem találtunk, amelyből kiderült volna, hogy egyik kéziratos könyv a korábbinak teljes vagy legalább részleges másolata lenne. A szerzők szuverén módon, az előzményekből mindig csak a számukra fontos részleteket kiemelve, az állandó újraalkotás jegyében dolgoztak. A kéziratos vőfélykönyvekben is megtaláljuk azokat a személyes használatra utaló jegyeket (dátumokat, névbejegyzéseket, aláírásokat), amelyek a népi írásbeliségre általánosan jellemzőek. Az ilyen bejegyzések nagyban segítik a kutatót a szövegek datálásában, helyhez és szerzőhöz való kapcsolásában. Ezek mellett számos adat utal a szerzők írásbeliséghez való viszonyára, írói tudatosságára, az alkotó egyéniség fontosságának felismerésére. „Az írás nagymértékben visszaszorítja a folklór anonim és kollektív jellegét. A kézírás már maga identifikáló karakterrel rendelkezik. Ezt hitelesíti, fokozza a név, a monogram, az aláírás jelenléte.”361 A Taktabáji vőfélykönyv bővelkedik az effajta apró, ám annál fontosabb adatokban. Ozsváth Bertalan számára az írásnak valószínűleg kiemelt jelentősége lehetett, mert szinte minden (vagy minden második) oldalon feltüntette saját nevét, monogramját és az évszámot. Ezeket gyakran kiegészítette egyéb kis hozzátoldásokkal. így például ötször fordul elő a saját keze írása formula, legteljesebben a 30. oldalon: Ozsváth Bertalan írta ezt 1900 évbe Karácsony előtt négy nappal, bizonyítja Saját kezem írása a ki ezt nem hiszi kételkedjen rajta. írtam Deczember 21 edik estvéjén362 361 KESZEG V. 1998. 626. 362 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. HÓM NA 7518. 30. 113
