Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - A vőfélykönyvek és a népi írásbeliség
mai megoldásokat, amelyek legkarakteresebben Deli Illés tanító vőfélykönyvében jelentkeznek. Ilyen a forgatókönyvszerű szerkezet, a szövegek sorszámozása, a strófákra tördelt lejegyzés, a lapok alján az őrszók feltüntetése. A Taktabáji vőfélykönyv ben a 153. oldalon találunk olyan bejegyzést is, hogy Utánnyomás tilos, a 159. oldalon pedig szerkesztő Ozsváth Bertalan. Mindkét megjegyzés egyértelműen nyomtatott füzetekből származik, az első kicsit humorosnak is felfogható egy kéziratos könyvben. A forma mellett természetesen a tartalom is részben ponyvái eredetű. Ebből a szempontból a kilenc kézirat két csoportba osztható: az egyiknél a ponyvái eredetű versek aránya körülbelül 30%, a másik csoportban ennél jóval több, körülbelül 50%. Első csoport: Pántzél János énekeskönyve 20% Lengyel Károly vőfélykönyve 25% Kisgyőri kézirat 30% Taktabáji vőfélykönyv 30% Héti vőfély könyv 32% Verses gyűjtemény 33% Második csoport: Sárándi József vőfélykönyve 39% Bihari Lajos vőfélykönyve 53% Deli Illés tanító vőfélykönyve 60% A tartalom és a forma szoros kapcsolatban áll egymással: azok a kéziratok, amelyekben a szövegek több mint fele ponyváról másolt, formai szempontból is leginkább követik a forráskiadványt. Bihari Lajos és Deli Illés kéziratai a leginkább forgatókönyv- szerűek és ezek hasonlítanak kinézetre is legjobban a vásári füzetekhez. Jellegzetesen keveredik kétféle forma a Héti vőfélykönyv ben: az első részben nincsenek nyomtatott forrású szövegek, és itt strófánként lejegyzett, egymástól díszítősorokkal elválasztott verseket találunk (inkább kéziratos énekeskönyv formában). A második részben túlnyomórészt ponyváról másolt szövegek vannak, ahol az egyes verseket összefüggően, de egymástól címmel és sorszámmal elkülönítve írta le a szerző (inkább ponyvanyomtatvány formában). A százalékos arányoktól függetlenül egységesen jellemző az, hogy a ponyvái eredetű szövegek inkább a tálalóversek és a vacsora közben elmondott lakodalmi mulatóversek, tréfás adománykérő versek csoportjaiba tartoznak. Általános az is, hogy a tálalóversek összetartozó versfüzérként kerülnek át a kéziratokba, és ott gyakran együtt is maradnak, míg a szertartásos szokásmozzanatok köszöntőversei hajlamosabbak a szétszóródásra. Kiugróan magas a ponyvái eredetű szövegek aránya a búcsúztatók között. Egy-egy kéziratban általában 1-2, legfeljebb 3—4 menyasszonybúcsúztató 112
