Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Kéziratos vőfélykönyvek - Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye (Kisgyőr, 1909-1911)

nyében.346 Vizsgált korszakunk végéről, 1909-1911 közötti időből származik a kézirat, amely 91 számozott és 15 számozatlan oldalból áll. 73 vőfély- és násznagyverset, 58 népdalt és egyéb költeményt, 5 házassági anyakönyvi kivonat másolatot és néhány református imaszöveget tartalmaz. 1909-től 1938-ig bizonyosan aktív használatban volt. A végébe az anyakönyvi kivonatok másolatait egy szintén Bihari Lajos nevű ember jegyezte be, aki akár lehet a szerzővel azonos is, de lehet a fia is. (A szerző, Bihari Lajos 1888-ban született, tehát 1909-ben 21 éves volt, 1938-ban, az utolsó évszámos bejegyzések keletkezésekor pedig 50 éves.)

Ez a gyűjtemény jellegzetesen az egyszerzős, egyszerre leírt illetve lemásolt, és klasszikusan forgatókönyv-beosztású kéziratos vőfélykönyvek csoportjába tartozik; sőt, azok mintapéldányának tekinthető. Szerkezete tiszta, világos; a szövegek sorrendje a lakodalom menetét logikusan követi; a különböző tartalmi-tematikai egységek egyértelműen elválnak egymástól. A vőfélyverseket tartalmazó első rész több kisebb egységből áll, melyeket már én határoztam meg az elemzés során.

Az első 39 szöveg egy sorszámozással ellátott, összefüggőnek szánt versfüzér, a lakodalom menete szerinti kronologikus beosztásban. A versek között három dátumot találunk: 1909. január 17, január 19. és a végén egy dedikáció: Bihari Lajos, írtam 1909. jan. 27- Kisgyör. Ez alapján szinte biztos, hogy az első részt gyakorlatilag egyszerre, három nekirugaszkodásra, az egységesség szándékával írta be a könyvbe a szerző. A következő 24 szöveg vegyesebb. Több helyen is találunk benne 1909-es dátumot és aláírást, de nincsenek pontos hónap-nap megjelölések, és nincs sorszámozás a szövegekhez. Tartalmilag is vegyesebb ez a szakasz, valószínűleg több részletben, nagyobb időközök kihagyásával, és kevésbé tudatos szerkesztési elvek mentén készült. A harmadik rész a vőfélyversektől jelentősen különböző násznagyi verseket (valójában prózai szövegeket) tartalmaz. Ennek szerves folytatásaként népdalok és hazafias műdalok következnek. A következő egység (menyasszonyfektetés, kontyolás szövegei, majd tálalóversek) szinte teljes egészében a Bagó Márton-féle Legújabb vöfények kötelessége (1855) ponyvafüzet másolata. A kézirat átgondolt, tudatosan felépített szerkezetére jellemző, hogy a násznagyi versek összetartozó szövegpárjai (kérdés-felelet formában) egymás után következnek, és tematikai szempontból logikusan követik egymást.

Bihari Lajos kéziratos gyűjteményének első, vőfélyverses részében erőteljesen érzékelhető a ponyvanyomtatványok hatása. A benne lévő szöveganyagnak több mint fele (65 szövegből 35) ponyvafüzetből származik, illetve ponyvái változatokkal is rendelkezik. A legtöbb vers forrása a Legújabb vöfények kötelessége (E típusú ponyva), de emellett olyan nyomtatott füzetek használata is tetten érhető, amelyek egyébként nem voltak országosan ismert vagy széles körben elterjedt kiadványok. (Ilyen a Karikó János-féle Népszerű vöfélyi beszédek, vagy a Flóris Benő írta Násznagyi és vőfényi beszédek és versek.) A letisztult és következetes forgatókönyvi rend, a versek megszámozása, a strófákat is jelölő négysoros lejegyzési mód, a közel egyszerre történő másolás mind

346 HÓM NA 580.

108