Bodnár Mónika: A serényiek hatása a gömöri népelméletre - Officina Musei 21. (Miskolc, 2014)
10. A Serényiek kapcsolata a lakossággal és a róluk fennmaradt történetek - Egyéb családtagokra vonatkozó történetek
látva a törekvést arra az elhatározásra jutott, hogy a Gömöri Múzeumnak ajándékozza a bútoregyüttest.813 2005-ben tehát ajándékozás útján került a Gömöri Múzeum gyűjteményébe a szalongamitúra (kanapé, két fotel, négy karosszék).814 A bútoregyüttes 1850- 1860 körül készült magyar munka. Stílusa a biedermeierből a historizmusba való átmenetet képviseli, a támla keretén látható virágos faragás már a neobarokkra jellemző.815 Anyaga faragott diófa, kárpitozása új, az 1950-es évekből való. A tárgyegyüttes értékét annak komplett volta mellett növeli az eredetére vonatkozó, családi emlékezésben fennmaradt történet, mely szerint a szalongamitúra eredetileg a Serényi grófi családé volt. A szalongamitúra tehát a Serényi családtól került Fejes István asztalosmühelyébe, majd több állomáson keresztül a Gömöri Múzeumba. Fejes István Putnok köztiszteletben álló polgára volt, aktivan bekapcsolódott a református egyház életébe, részt vett annak világi vezetésében, presbiterként tevékenykedett. Asztalosmühelye is nagyon szépen fejlődött, megnyitását követően néhány év elteltével tíz inas és segéd tevékenykedett mellette. A családi emlékezet szerint rendszeresen dolgozott a grófi családnak is. Ám 1924 karácsonyán hirtelen, váratlanul véget ért Fejes István földi pályafutása.816 Halála után a Kossuth utcai ház udvarán álló műhelyben egyebek mellett ez a szalongamitúra is gazdátlanul, elfeledve maradt. Hogy hogyan, mikor, mi célból került oda, azt ma már nagyon nehéz, szinte lehetetlen kideríteni. A családi emlékezet szerint hitbizományba kapták, letétbe helyezték el náluk a bútorokat. Valószínűleg még Bélám, vagy az ő örököse, esetleg az 1923-tól Putnokon élő Nepomuki Jánosi53 adhatta át a jó nevű asztalosnak fizetségképpen vagy esetleg javításra, ám erre a váratlan haláleset miatt már nem kerülhetett sor. A bútoregyüttes mindenesetre a műhelyben maradt, és várta sorsának jobbrafordulását. A szalongamitúra sorsában újabb fordulat több mint húsz év elteltével, a 2. világháborút követő években következett be, amikor Fejes István fia, a családjával együtt Budapesten élő Fejes Bertalan egyik napról a másikra földönfutóvá lett. Történt ugyanis, hogy Budapest bombázásának utolsó napján az ő házukat is bombatalálat érte, s ezáltal mindenük odaveszett, mint lánya, az adományozó 813 Erről részletesebben lásd BODNÁR Mónika 2007-2008d. 814 GMGyN: 42/2005. Ajándékozó: Lajtai Jánosné szül. Fejes Klára. Az ajándékozási okirat szövege: „Nagyapám, Fejes István putnoki asztalos mester (1878-1924) és Édesapám, Fejes Bertalan putnoki születésű műbútorasztalos (1914-1994) hagyatékából származó neobarokk szalongarnitúrát (6 db, Serényi bútorok), mely kizárólagos örökségemet képezi, a mai napon (2005. 07. 20.) a putnoki Gömöri Múzeumnak AJ AND EK-b a adom. ” 8,5 Vadászi Erzsébetnek, az Iparművészeti Múzeum muzeológusának meghatározása, amiért ezúton is köszönetemet fejezem ki neki. 816 Putnoki ref.: vegyes anyakönyv 3. köt. a halotti anyakönyvi részben 78. lapszámon található 25. sorszám alatti bejegyzés szerint Fejes István Károly asztalos mester, presbyter, Göőz Irmának 11 évig hű férje, akinek lakhelye Putnokon volt a Kossuth Lajos utcában, 1924. december 23-án du. 3 órakor halálozott el, temetésére december 25-én du. 2 órakor került sor. A halál oka fehérvérűség és szívbénulás volt. 241
