Bodnár Mónika: A serényiek hatása a gömöri népelméletre - Officina Musei 21. (Miskolc, 2014)
10. A Serényiek kapcsolata a lakossággal és a róluk fennmaradt történetek - Nepomuki János153 és családjához kapcsolódó történetek
A menekülésre, a távol töltött időszakra és a visszatérésre János Pál]6o így emlékezik önéletírásában: „1944 őszén Édesapám a háború közeledtére való tekintettel összepakolt bennünket, és a kastélyt már csak 1945 nyarán láttuk újra, de szomorú állapotban. Egy igen régi szép gépkocsija volt Édesapámnak, azon menekültünk Szlovákiába a Zólyom környéki rokonsághoz, abból az időből van ismét egy-két emlékem. Ahogy elindultunk mi a család Bánrévéről, a szüléink, két nővérem, jómagam meg egy kis kutya némi kis élelemmel, ezzel egy- időben útnak indított Édesapám egy lovas szekeret egy jóemberével, ágyneművel, ruhaneművel, egyebekkel az adott címre. Aztán az öreg autó valahol utunk fele tájékán elromlott, szakadó eső stb., szerencsére vagy szerencsétlenségünkre egy német teherautó húzni kezdett bennünket, elég tisztességes sebességgel, szórta a sarat az autónk ablakára. Szegény Apám félkézzel vezetett, félkézzel ablakot törölt, Édesanyám imádkozott, két nővérem remegett, jómagam négyévesen próbáltam Édesanyámat vigasztalni. Szerencsénkre egy rándítást követve elszakadt a vontatókötél, a németek talán észre sem vették és mi megmenekültünk, már viszonylag közel a célunkhoz. Az év szilvesztere volt még talán említésre méltó. Szüléink a közeli rokonságnál töltötték az éjfélt, mi gyerekek pedig Ili nővérünkre voltunk bízva. Szükség is volt a „csapatmunkára”, ugyanis éjfél környékén iszonyatos légiháborúra ébredtünk. Ili azonnal leparancsolt bennünket a légópincébe, ahol aztán ijedt szüléink szerencsére ránk találtak, így megnyugodtunk. 1945 tavaszán még egy tüdőgyulladást is átvészeltem a kinti rokonságnál, aztán 45 nyarán érkeztünk vissza Bánrévére. Ahogy visszaérkezésünkkor megláttuk kastélyunkat, szintén nem kívánom senkinek. Az épületben jobbról is, balról is egy-egy ágyúlövedék, melynek következtében ablak egy szál sem. A lövedékek nem tudták áttörni a közel másfél méteres szélességű főfalakat, így mindkét oldalon hatalmas kráter keletkezett a falban. A parketta és egyébként minden éghető anyag eltüzelve az át- illetve visszavonuló seregek által, szóval az épület siralmas, lakhatatlan állapotban volt. Az egykori bútorainkat, szőnyegeket, egyéb értékeket széthordták (egy-egy darab aztán a jobb érzésű emberektől a későbbiek során visszakerült, valamint egy-egy tehénke, ló és apróbaromfi is „megkerült”). Azt hiszem, ez az időszak volt a szüleimnek az „újrakezdés ” időszaka. Ideiglenesen a katolikus parókián kaptunk szállást, a főzést az Édesanyánk közösen oldotta meg a pap bácsi szakácsnőjével. ”765 Nepomuki Jánosi53 élete végéig Bánrévén élt, így a családra a ma élő generációk is jól emlékeznek, élő kapcsolatuk volt vele és családjával. Az egész falu gróf néninek és gróf bácsinak szólította őket, a gyerekeket pedig becenevükön. „Serényi János nem különcködött. Szegényebb volt a Putnokon élő testvérénél, Serényi Bélánál. A földjét művelte, az állatait gondozta. Vezetett egy 765 Publikálatlan kéziratok: Serényi János Pál 2-3. (János Pálj6o tévesen emlegeti a rokonokat, hiszen a zábláti kastélyt a Serényiek - vagyis a Telekiek, akikhez Francis- ka103 révén jutott - már régen eladták. Az új tulajdonos a Pólyák család volt. A jelzett korban - 1944-ben — Pólyák István, magas rangú szlovák politikus birtokolta. 231