Bodnár Mónika: A serényiek hatása a gömöri népelméletre - Officina Musei 21. (Miskolc, 2014)

6. A Serényiek szerepe az újratelepítésében - Málé asszimilációja és a falu identitása a 20. század végén

A paraszti társadalom egyik legjelentősebb ünnepét, a karácsonyt Serényfalván karácsony böjtjének, szlovákul Stedry vedernek nevezték. A pásztorok, a csordás járták a falut, pattogtak, trombitáltak, csengőztek. A kondás is megfújta a tülköt, szaggatott fúvásokkal ment végig a falun, ezáltal jelezte Jézus születését. A gazda vagy a gazdasszony bort, kalácsot, lángost vitt ki nekik. Ilyenkor elmondták Jézus születésének történetét, a szálláskeresést: „Szűz Mária elment a faluba szállást keresni Szent Józseffel. Először a kovácshoz mentek be, tőle kértek szállást. Itt a pásztorok elénekelték a következő éneket:

Chodela Mária po tóm bielem svete, nosela synácka sem cistém zivotem.

Kováco mőj mily, daj ze mi nocl’ahy. Kde by's tu lezala, mesta by nemala.

Co kujes, co kujes, kováco mőj mily?

Kujem ja, kujem ja tri zelezné kliny, cím budú pribíjat’pána Krista s nimi.

A kovács nem adott szállást, ezért húzódtak meg egy istállóban,”354

Az 1895-ben született adatközlő a szálláskeresés történetét magyarul adta elő, de a dalbetétet szlovákul énekelte. Hasonló szokás a gömöri magyar falvakban is volt, de ott nem a szálláskeresés motívuma került előtérbe, hanem a csendbontás, zajongás, ezzel hirdették Jézus születését.355

A karácsonyi vacsora különös jelentőséggel bírt a hagyományos kultúrában. Ám ehhez az is hozzátartozott, hogy a gazda előbb az állatokat tartotta jól, csak azután ment be vacsorázni. Bőségesen ellátta őket takarmánnyal, sőt a marhának kalácsot és ostyát is adott. Az ostyát a gazda szitára rakta, mézet és fokhagymát tett rá, aztán ezekkel a szavakkal adta a jószágnak: „Cascitujem vám tento Novy rok, aby vám pán Boh dal zdravia, st’astia, dusickám polepsenie a po smrti králővské nebeské. ” („Köszöntelek titeket az Újév alkalmából, adjon az Úristen egészséget, szerencsét, a leikecskéknek javulást és a halál után a mennyek országát. ”)356

Éjfélkor a családok elmentek a templomba az éjféli misére, aminek szlovákul polnoc volt a neve.

Ismert volt Serényfalván az aprószenteki (dec. 28.) sibálás. A fiúgyermekek bekopogtak a lányos házak ablakán: Szabad-e a lányukat megsibálni? Mindenhová beengedték őket. A lányok farát kellett megvesszőzni, ezért a fiúk pénzt kaptak. Az egyik megkérdezett úgy tudta, hogy a felnőtt férfiak jártak si- bálni, de csak a rokon lányokat látogatták meg. A férfiakat pálinkával, süteménnyel, almával kínálták meg. Ez a szokás a szlovák nyelvterületen nem általánosan elterjedt, bár sokfelé ismert.357 Viszont a magyar nyelvterületen is előfordul.358 Ennek ellenére a hagyományos (szlovák) kultúrréteg elemeként értékeljük, mivel a környező magyar falvakban egyáltalán nem volt ismert.

354 Adatközlő Kishonti Béla.

355 DOBOSY László 1989. 27; KOTICS József 1986. 45-46.

356 Hasonló jókívánságok a szlovák néphagyományban újév napjához kötődnek, lásd HORVÁTHOVÁ, Emília, 1975. 1013.). Nem elképzelhetetlen, hogy eredetileg az általunk vizsgált Serényfalván is akkor mondták.

357 HORVÁTHOVÁ, Emilia 1975. 1012.

358 BÁLINT Sándor 1973. 129-130.

101