Bodnár Mónika: A serényiek hatása a gömöri népelméletre - Officina Musei 21. (Miskolc, 2014)
6. A Serényiek szerepe az újratelepítésében - Málé asszimilációja és a falu identitása a 20. század végén
Az új esztendő első napján a rokonok, ismerősök boldog újévet köszöntöttek egymásnak: „St’astlivy Novy rok vám vinsujem!” - szavakkal. A környező falvakban is szokás volt újévet köszönteni, természetesen nem szlovák nyelven tették azt. A karácsonyi ünnepkör utolsó napja Vízkereszt (jan. 6.). Serényfalván ezt a napot Tri krále (Háromkirályok) néven ismerték. A fenti szokásleírásokon túlmenően figyelemre méltóak azok a verbális szokáselemek, melyek a teljes nyelvváltás után közel száz évvel még nyomokban fellelhetők voltak, bár ezek már akkor sem voltak általánosan ismertek és használtak. Napjainkban - több mint harminc évvel a fenti adatokat rögzítő terepmunka után - ezek már nem fellelhetők. Már az 1980-as évek elején is arra a megállapításra jutottam, hogy Serényfalva esetében a település nagymértékű asszimilációjáról beszélhetünk. A folyamat a 20. század végére gyakorlatilag befejeződött, már csak abból a szempontból nem teljes, hogy az emberek tudatában még él az ősök nem magyar volta. Arra a kérdésre, hogy az ugyanazon községből egy tömbbe letelepített viszonylag zárt közösség elmagyarosodása miért mehetett végbe, a következő választ adhatjuk: Bizonyos fokig már az a tény is magyarázatul szolgál, hogy a telepítéstől napjainkig mintegy 300 év telt el. Ennyi idő még olyan kedvező feltételek mellett is, mint az anyanyelvű uradalmi igazgatás, anyanyelvű oktatás és egyház, elegendő ahhoz, hogy a kisebbség beolvadjon környezetébe. Ezt csak segítették a környező magyarsággal azonos földrajzi és gazdasági feltételek, a kb. száz éve magyar nyelvű oktatás, valamint a járási székhely (Putnok) közelsége, ami a lakosok anyanyelvét tekintve már a telepítés időszakában is részben magyarnak volt mondható. Végül mindenképpen meg kell említeni a hagyományos paraszti élet visszaszorulását, a szokások elhagyását, a hagyományos viseletből való kivetkőzést, a hagyományos életmód feladását - e jelenségek is nagy mértékben segítették az asszimilációt. Hogy ez az asszimiláció milyen mértékű, ennek illusztrálására álljon itt egy felmérés eredménye. A felmérés az 1990-es évek elején készült. A felmérés során az általunk összeállított kérdőívet 48 Serényfalván lakó, felső tagozatos tanuló töltötte ki, kiknek a fele 5-6., másik fele 7-8. osztályos volt. Az 5-6-osok - két gyerek kivételével - semmit nem tudtak a falu eredetéről, nem hallottak a betelepítésről, a lakosság szlovák eredetéről. Valószínűleg az adott kor politikai viszonyaival függött össze (akkoriban sokat lehetett hallani Erdélyről, az erdélyi magyarságról), hogy a megkérdezett 5-6-osok közül 15-en, vagyis több mint 60%-uk úgy tudta, hogy a falu lakói Erdélyből számláznák. Ennél jóval több ismerettel rendelkeztek településük múltját illetően a 7-8. osztályosok. Közülük 19-en, vagyis a megkérdezettek mintegy 80%-a tudta, hallott róla, hogy szlovák telepesek érkeztek a faluba. Ám nem volt ilyen egyértelmű annak az ismerete, hogy mikor, mely korban történt ez. E téren nagyon vegyes kép támlt elénk. Volt olyan gyerek, aki úgy gondolta, hogy a vándorlások során itt telepedtek le, s ketten is akadtak, akik úgy vélték, hogy a II. világháború után kitelepítették őket a magyar településekre. Ez utóbbi válasz feltehetően szintén azzal függ 102
