Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A Bodrogköz és a Bodrog mente szőlő- és borkultúrájához
Magda Pál szerint is, Kistoronya Tokaj-Hegyalja része, ugyanakkor második osztályba sorolja Kövesd, Szentes, Helmec, Zemplén, Bári, Ladamóc, valamint Nagytoronjet borait."" Tanulságos a szőlőfajtákról készített felsorolása is: Holyagos, Furmint, Madarkás, Török Gohér, Budai Gohér, Muskotály, Hárslevelű, Balafánt, Eeányszplő, Fejérszőlő, Polyhos, Rózsás, Gerset, Purtsin, Kecskecsecsű, Rumonya, Bogár sgőlő, Király édes, Fejér boros. Gyöngy fejér, Zöld szőlő, Balai, Gatsai, Bakator szerepelnek a listáján. A nevek azért is érdekesek, mert azok közül a Bakator, Fejérszőlő, Bogár, Gatsai (Gacsal), Gerset, Gohér és a Romonya (Rumonya) már Szjkszai Fabricius Balágs 1570 körül kelt, tokaj-hegyaljai listáján is szerepeltek, jelezve a Felső-Bodrogköz szőlészetének kapcsolatát Hegyaljával. Hasonlóan 16. századi a Hegyalján a Kecskecsecsű említése is. 1791-ből említett Tokaj-Hegyalján a Bátai (Batai), 1803-ban a Fejér boros, 1730ból a Gyöngy fejér, 1791-ből a Balafánt, 1726-ból a Királyédes, a Madárka, Madárkás, 1730-ból a Polyhos, 1726-ból a Porcsin, 1830-ból a Zöld szőlő. Vagyis, a 19. században jószerével ugyanazok a szőlőfajták ismertek Tokaj-Hegyalján, mint a Felső-Bodrogközben. 23 4 Ha hinni lehet Magda Pál adatgyűjtésének, akkor azt kell gondolnunk, hogy valójában csak a két vidék közötti táji adottságok — a hőmérséklet, a napsütötte órák száma stb. — okozta különbségek jelentkeztek a szőlőtermesztésben és a bor minőségében, természetesen a bortárolás, a pincék különbözőségei mellett. Fényes Elek geográfiai szótára falvaink közül Kiskövesd, Csarnahó, Imreg Kistoronya és Nagytoronya, Szőllőske, Bári (BodrogjSzerdahely, valamint Zemplén és Királybelmec oppidumok szőlejéről és boráról emlékezik meg, kiemelve Kistoronya borának jó minőségét. 23 5 Az említetteknél később, a 19. század második felében bukkan fel a statisztikai munkákban Kisgéres szőlőjének és borának említése. 23 6 Boros László kutatásai szerint 1869. december 31-én Szőllőskén 55 telken 7, Nagykövesden 106 telken 95, Királyhelmecen 275 telken 163 pince volt. 23 7 Keleti Károly statisztikája (1873) már jól érzékelteti, hogy milyen szélsőséges különbségek voltak a szőlőterületek — a szőlő és a bor gazdasági jelentősége — vonatkozásában a Felső-Bodrogköz településein is. Voltak falvak, ahol egy-egy birtokos művelt szőlőt: pl. Bélybcn 300 négyszögöl, Szpmoloron 2 kat. hold, Véke határában 1 kat. hold és 200 négyszögöl, Zétényben 900 négyszögöl területen. Ugyanakkor pl. Kisgéres szőlőbirtokosainak száma 187 volt, s 111 kat. hold és 975 négyszögöl, Nagykövesdé 167 birtokos 125 kat. hold és 1345 négyszögöl szőlőterülettel, Szpllöske 57 birtokosa 164 kat. hold és 841 négyszögöl, Királybelmec 681 szőlőbirtokosa pedig 390 kat. holdat és 91 négyszögölet bírt. 23 8 Borovszky vármegyei monográfiája területünkön Bári, Csarnahó, Szerdahely, Kiskövesd, Nagykövesd, Szentes, Királyhelmec, Imreg településeket tartja „bortermő" községeknek. 23 9 23 4 Magda 1819., Balassa 1991. 95-153., Boros 1994a. 23 3 Fényes 1851. 23 (' Keleti Károly 1873-as statisztikájának vonatkozó adatait idézi: Boros 1994a. 23 7 Boros 1994a. 23 8 Vő. Boros 1994a. 212. Kisgéres szőlészetéhez: Boros 2000. 22-26., ITőgye 2000. 52-53. A pincékhez: Balassa M. 2000. 149-150. 23 7 Kossuth é. n. 197. 96
