Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

Gyümölcstermesztés és -kereskedelem a Bodrogközben (A Tisza-kertek hasznához)

településen elterjedt a gyümölcs az 1930-as évektől, éppen a termés értékének emelkedése miatt: már csak - a korábbihoz képest — komolyabb összegért vásárolható meg a szükséges mennyiség. Változó gazdasági egyenlegről van tehát szó, ami jól kitapintható a faállomány és a termesztés térszíneinek módosulása miatt. Az ártérről, kaszálókról és legelőkről a gyümölcsfák a házi kertekbe kerülnek, s megszűnik a régi kertségek jelentősége is. Ahnt már utaltam rá, változott a termesztés éves ciklusa, de a hasznosítás módja is. A régi gyümölcsfajták egyik nagy értéke az volt, hogy nem igényeltek gondozást, a másik pedig az, hogy jól eltarthatok voltak. A gyorsan leérő és romló gyümölcsfajták hasznosítása csak rövid ideig tartott, de a tartós gyümölcs egész télen fogyasztható és értékesíthető volt, s jól bírta a szállítást. A lapos alma és a fűgfa alma akár a következő nyár elejéig is élvezhető volt, már azon a fokon persze, amennyire egyáltalán élvezhető minőségi jegyei voltak.

21

1 Ha nagyobb mennyiség termett, amit sem értékesíteni, sem feldolgozni nem tudtak, akkor a gyümölcsöt elvermelték.

212 A Tisza mellől, Kistárkányból, Battyánból és Csernyőből van adatom a gyümölcsös vermekre. A 3-4 ásónyomnyi gödröt szalmával, főleg rozsszalmával korcolták körül, majd a gyümölcsöt — fajtánként beleöntve — leszalmázták, s beföldelték. Csernyőben csomókba rakták a nagyobb mennyiségű almát és körtét, majd a 2x2, 2x3 méteres csomók tetejére szalmát és földet szórtak. Télen esetleg trágyát is tettek a föld tetejébe, hogy a gyümölcs ne fagyjon meg. Az így kialakított kupacokat buckónak mondják. A télre megmaradó gyümölcsöt rendesen kamrában, pincében, padláson tartották. A fűtetlen régi szobáknak télen jellegzetes szagot adott az ott tárolt gyümölcs és a szekrények tetejére rakott birsalma. Összegezve tehát meg kell fogalmaznunk, hogy az elmúlt évszázad során a gyümölcstermesztés a Felső-Bodrogközben újfajta gazdasági stratégiák szolgálatába állt. Különösen a vízrendezés és az első világháborút követő határmódosítás, később a közös gazdálkodás megindítása hozott jelentős változást ebben az ágazatban. E folyamattal párhuzamosan új, igényes intenzív fajták terjedtek el, amelyeknek mind élvezeti értéke, mind gazdasági haszna nagyobb. Ebben a vonatkozásban a termesztés már összefügg a hasznosítás struktúrájának változásával is. * A gyümölcstermesztés hasznát tekintve természetesen a nyers gyümölcs fogyasztásából kell kiindulnunk, ami vidékünkön — egy-két gyümölcsben szegény települést kivéve — általános volt régen is, ma is. A Tisza-völgy felső részének református magyarságához hasonlóan itt is gyakoriak a gyümölcsből habart ételek és gyümölcsös tészták. Falvaink nagyobb részében az 1920—30-as évektől általános a 21

1 Már egy 16. századi gyümölcsészcti munka is hangsúlyozza — a gyümölcs jó íze mellett — a szállíthatóság és az eltarthatóság fontosságát. A tavaszig is elálló fűzfaalma már 1407-ben felbukkan egy oklevélben, s bizonyára nem véletlen több évszázadon át tartó népszerűsége: ez a fajta a leggyakoribb a távolsági gyümölcskcreskedelemről szóló forrásokban is. Vö. Rapaics 1940. 87, 89, 145. 2,

2 l.ippai János „Posoni kert" című munkájában 1667-ben megemlíti, hogy a Felföldön, így a Bodrogközben, ahol sok gyümölcs terem, ott veremben tartják azt a tél folyamán. 87