Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A paraszti igaerő és munkakultúra néhány összefüggése a Bodrogközben
A paraszti igaerő és munkakultúra néhány összefüggése a Bodrogközben CJI nagytestű haszonállatok tartása vagy azok hiánya, haszonvételük módja, mun•/l kaerejük különféle formában történő alkalmazása a hagyományos társadalmak fejlődésének, munkakultúrájuk históriájának eltérő formáit körvonalazza. Az európai parasztok mezőgazdasági termelésének története különösen árnyaltan összetett ebben a vonatkozásban: a munkaállatok, befogásuk eszközkészlete együtt fejlődött a kerekes járművek valamint az eke és a szántás történetével, s kontinentális méretekben kimutatható azok — ill. egyes részleteik — elterjedése, innovációjuk hatása a parasztok termelőtevékenységére. A munkaállatok tartásmódja évszázadokon át sajátos összhangot teremtett a parasztüzemek szervezetében és tevékenységében, arányaik megbomlása a feudális mezőgazdasági termelési mód, az agrotechnika ipari forradalom utáni strukturális átalakulásának nyomjelzője. 18 1 A 19—20. századi magyar mezőgazdaság történetében is több vonatkozásban megkülönböztetett figyelmet érdemel a paraszti igaerő kérdése, ezek közül itt kettőt emelek ki. Az egyik az, hogy a mezőgazdálkodás — a táj átalakításával is összekapcsolódó — szerkezeti átalakulása különféle üzemszervezeti formákat hozott létre, s árnyalt viszonyrendszert alakít ki a földművelés és az állattartás között. Vagyis felvetődik az a kérdés, hogy megmaradnak-e a korábbi gazdasági irányultságok, törekvések, vagy — esetleg azok mellett — újfajta gazdasági stratégiákra nyílik lehetőség. A másik problémakör részben ez utóbbi vonzata: akár a hagyományos termelési módszerekkel, akár az újfajta szakosodáshoz formálódó munkakultúrával, több és nagyobb távolságú mozgást igényel-e a szállítás — elsősorban természetesen az értékesítés, a piacok felkeresése érdekében. 18 2 Mindkét kérdéskör szorosan összefügg a paraszti polgárosodás, a modernizáció folyamatával, a termelés és műveltség táji tömbjeinek formálódásával is. 18 3 Ez is komplex probléma-nyaláb, amiből itt csupán két elemet emelek ki. Egyrészt, hogy a mezőgazdasági termelés növelése a 19. század derekától egyre inkább csak annak hatékonyságával, nem utolsósorban új fajták rendszerbe állításával valósítható meg, ennek feltétele azonban a különböző tájakon és az eltérő társadalmi rétegeknél más és más. Másrészt, a földrajzi hely és helyzet — a közlekedési struktúra átalakulásával együtt — eltérő esélyt teremt a különböző tájak népe számára, még akkor is, ha az elzártság nem olyan erős, mint a tájátalakítás (vízrendezés) előtt, s a közlekedésnek és szállításnak is új ágazatai honosodnak meg (pl. a vasútállomásokra történő fogatos szállítás). 18 4 18 1 Braudel 1985. 343—353., Bloffmann 1998. 102—106. Az igázás magyarországi történetéről összegzőén: Bodó 1990. 18 2 Orosz 1979. 1039-1117., Orosz 1994. 167-177. Az ipari forradalom utáni fiurópa gazdasági változásairól összegzőén: Pounds 2003. 417—434. '« Kósa 1990. 65-78. 18 4 B'risnyák 2002. 147-170. 65
