Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A Latorca néprajzához
Bodrog vonalának északkeleti meghosszabbításában húzódik, Nagykapos magasságában. 17 8 Itt azonban éppen úgy kimutatható a 19. század derekától a szlovákság térnyerése, ahogyan a ruszinok rovására való előretörésük a Latorca és az Ondava mentén. A szlovák asszimiláció következménye ugyanakkor az Ondava és a Bodrog összefolyása fölötti négy település (Imreg, Szürnveg, Garany, Hardicsa) református többségű magyarságának szubsztrátummá válása. 17 9 Hasonlóan összetett műveltséget eredményezett a többvallású terület római katolikus, görög katolikus, református felekezeteinek egymásra hatása, ami foltokban még az evangélikussággal is kiegészült, s magán viselte a galíciai zsidóság hatását is. A nyugati és a keleti kereszténység találkozott ezen a tájon, ahol a görög katolikusság históriája maga is megtestesíti az etnikai-vallási változásokat. A települések jelentős része kevert vallású volt a 18. század dereka óta. 18 0 A kimutatható kulturális határok (és hatások) arculata — a fentiek alapján — kettős: részben az alföldi jellegű műveltségi elemek elterjedésének vonala, részben — az előzővel árnyaltan összefüggő — etnikai-vallási különbözőség összegződésének kifejezője. A kulturális elemek elterjedésének izoglosszái elsősorban a magyarszlovák nyelvhatár vonalát követik, amiben azonban manifesztálódik a táji eltérések fő vonása is. A szlovák néprajzi atlasz térképlapjainak alapján szembetűnő, hogy a Bodrog és annak északkeleti meghosszabbítása milyen sok műveltségi elem elterjedésének határa. Kimutathatók az eltérések például a településformákban, miközben az építkezés több elemében - falazóanyagok, tetőfedő anyagok (főleg szalmatető), a ház elnevezése — alföldi hatások érvényesülnek. Elválik egymástól a két vidéken a cséplés helye, a csépformák használata, az állattartó építmények formája (délen gyenge a juhászat és a szarvasmarha tartása dominál), a pince, ill. a bortárolás jellege, a gyümölcskonzerválás módja, ill. eszköze, a maimocska elnevezése stb. Az utóbbi természetesen elsősorban nyelvi differenciát takar, ellentétben a gazdálkodás eszközanyagának egyes típusaival. Különbség van a két területen a rokka elterjedésében, a férfiviselet polgárosodásának ütemében valamint a női hajviseletben. Szembetűnő azonban, hogy a Latorcával jószerével párhuzamos magyarszlovák nyelvhatár nem az egyetlen kulturális határ ebben a térségben. A Latorca és az Ondava összefolyásánál észak-déli irányú határvonal is húzódik. Az általa határolt jelenségek azonban északkeleten, az ungi oldalon csak a nyelvhatáng terjednek. Például a pohánka (Fagopyrum vulgare) és a tönköly (Triticum spelta) északi határa a nyelvhatár, de a jelzett észak—déli vonaltól keletre a tönköly, nyugatra a pohánka volt termesztésben a 20. század első feléig. Különbségek mutatkoznak az eke szállításában, a csűr/pajta fedésében (keleten nád), a húsételekben és a kukoricaételekben, továbbá a táplálkozás archaikus elemeiben, a gyermek háton való szállításában, a társadalom és a folklór számos jelenségében. A Latorca és az Unggal egyesült Labore összefolyásának térségében, Zétény környékének háromszögében szigetjelcnségek figyelhetők meg: például a női és férfi hajviselet korai polgárosodásában, a gabonás- és krumplisverem elterjedésében, a 17 8 KAS. 7. 17 9 Összegzőén: Tamás 1999.,Géczi 1993. 161-166. 18 0 Kal'avsky 1994. 312-314. 63
