Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A Latorca néprajzához
nak. Különösen a 18. századi bevallások adatai igazolják — még a forrás jellegének figyelembevétele mellett is —, hogy a tevékenységi formák elsődleges szervezője a mezőgazdálkodás rendszere és annak éves ciklusa. Mindezt a feudális termelési mód és tulajdonlás, az egyéni és közös földhasznosítás feudális rendje keretezi, amiben kétségtelenül nagy jelentősége van a mezőgazdálkodáson kívül eső haszonvételeknek és az azokhoz kapcsolódó feudális szolgáltatásoknak is. A gazdálkodás elsődleges céljai azonban a termelőtevékenység keretében helyezkednek el, a tulajdonlás és birtoklás egész rendje éppen úgy azt szolgálja, mint a jobbágy-paraszti üzemek szervezete. Ezek a célok motiválják mindenekelőtt éppen a táj átalakításának célkitűzéseit is. 5. A 18—20. század során kiemelkedő gazdasági jelentősége volt a Latorca mente legeltető állattartásának. A úrbéri bevallások szerint nem volt ritkaság jobbágyportánként a 10-20-30 sertés, 6-8-10 szarvasmarha sem. 17 1 Annak ellenére, hogy az egyes falvak nem egyformán voltak ellátva legelővel, s a rétek kaszálás előtti legeltetése, a tarló aratás utáni megjáratása a jószággal teljesen közönséges dolog volt. Több történeti adat igazolja a recens gyűjtések megfigyeléseit arról, hogy a legelőben ínséget szenvedő falvak lakosai más település határára adták az igás, ill. növendék szarvasmarháikat legeltetni. Kelecsény bevallásában például ez szerepel: „Marhájoknak elegendő legelőmezeje nincsen, hanem más határokon is legeltetni kényteleníttetnck, azért pedig dolgozni szoktak." Hasonlót tartalmaz Iskc investigatioja: ,.Aratásig sem vonó, sem heverő marháiknak nincs elegendő legelő mező, más szomszéd határokon legeltetik azokat." 17 2 Hasonló kiegyenlítő szerepe volt az állattartásban a más határon bérelt kaszálónak is. A Latorca mentén a 20. század elejéig jelentős állatállományt akkumulált a tölgyerdők makktermése is. A makkos erdők a sertéstartás fontos takarmánybázisát jelentették, ám falvanként eltérő lehetősége volt a makkoltatásnak, beleértve a jobbágyfelszabadításig a földesúrral közös erdei legeltetés ellentmondásos viszonyát. Molnár András 18. század végi faluleírása külön is megemlékezik Zétény jó makktermő erdejéről. 17 3 A táj változása a 19. század során és a 20. század első felében elsősorban az erdőirtásokban nyilvánult meg, de foltokban még ma is fellelhetők a korábbi vízjárta részek tölgyerdői. A víz menti erdők kiirtásával a térség primer legelői szűntek meg, fokozatosan átalakítva az állattartás és az egész mezőgazdálkodás struktúráját. A 20. század derekától a kompakt ártéri növényzetet egyre inkább a zöldségtermesztő térszín váltotta fel a folyó mentén, annak mindkét partján. 17 4 A korábbi ökológiai arculatot ma már csak a Latorca Tájvédelmi Körlet szemlélteti. 17 5 A völgy változatos karaktere különböző lehetőségeket biztosít a földművelő gazdálkodás számára is, a Latorca ártéri hordalékja - ami a Laborccal való összefolyásnál némi barna erdőta17 4 Takács-Udvari 1998. 11. 17 2 Takács-Udvari 1998. 110., 123., Viga 1996. 24-25. 17 2 Közli: Udvari 1992. 82-84. 17 4 KAS. 5-6. "5 Bogoly 1992. 65. 61
