Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

A Latorca néprajzához

Vereckci-hágón át — Tokaj-Hegyalja borát közvetítette Lemberg és Kijev felé.

163 A Mária Terézia-féle úrbérrendezést megelőző paraszti bevallások (investigatio) adatai (1770) ugyanakkor azt tanúsítják, hogy az északkeleti megyék nyersanyagbázisának fáját a Latorcán is szállították nyugat—délnyugat felé. Tutajok, szálak járták a folyó vizét. A másodlagos gazdasági jelentőségű faúsztatás alapját a Latorca felső és alsó szakaszát övező tájak eltérő növényföldrajzi jellege adta: a magashegyek fenyőfáját, búkkjét és tölgyét szállították a Bodrog, ill. Tokaj Tisza-torkolatának irányába.

16

4 Ugyanakkor a Latorca völgyében még a 20. század elején is működő faipar, számos apró fűrésztelep már a folyót kísérő ártéri erdőségek — jobbára tölgyes faállományát is fogyasztotta, nem csupán a hegykeret szálfáit.

16

5 A Latorca völgyén halad a térség egyik ütőerét alkotó vasúthálózat is, ami Trianonban stratégiai szempontokra figyelő döntéssel lett a csehszlovák utódállam délkeleti határvonala.

16

6 1945 után Agcsernyőnél, a csehszlovák—szovjet határon nagv forgalmú átrakóhely létesült, amely a — nem európai rendszerhez igazodó — szovjet vasút teherforgalmát közvetítette Csehszlovákia és a Nyugat felé. 4. A folyóvölgy településeinek tradicionális gazdálkodása a népességnek a vízzel való ambivalens viszonyát tükrözi. A kanyargós, meanderekkel, és azok lefűződött, nem ritkán elmocsarasodott holtágaival szabdalt Latorca völgy vízrendezésére csak igen későn, 1956—1968 között került sor,

16

7 így recens néprajzi vizsgálatok is igazolják ezt az árnyalt kapcsolatrendszert. Miközben az áradás rendszeresen elöntötte a víz menti falvakat — még a két világháború között is valóság volt, hogy például Zétény, Rad népe csónakkal ment a templomba —, veszélyeztette a határt, a 18. században már nagy számban említett zöldséges-, káposztás-, gyümölcsöskerteket, ritkábban kukoricáskerteket. Az akár két hónapig is tartó áradás tönkretehette a réteket, legelőket. Máskor viszont dúsabb fűtermést növesztett a réteken, a víz menti tölgyesek makkot adtak, a folyó és ártere hallal, csíkkal szolgált. Az 1770-es investigatio adatai tükrözik a halászó és csikászp vizek jelentőségét, s jelzik, hogy a folyó számtalan mellékvize, az árterek vízfolyása is fontos halfogási lehetőséget jelentett.

16

8 A rekesztő halfogás eszközei és technikái a Latorca mentén megérték a 20. század derekát.

16

9 Az árterek hasznosításának számos formája érhető tetten ma is a legidősebbek emlékezetében, s az Eszeiké nevű ártéri legelő még néhány évtizede is a külterjes állattartás szubsztrátumaként működött. Nem kívánom itt vitatni Bellon Tibor markánsan megfogalmazott és képviselt véleményét az ártéri gazdálkodás kérdéséről; különösen érzékelem és értékelem abban a táj átalakításával változó gazdasági folyamatok hangsúlyát, szemben az ősi ártéri gazdálkodás felfogásával.

170 Magam azonban a Latorca mente tájhasznosítását nem tartom ártéri gazdálkodás">

3 Frisnyák 1990. 45. 16

4 Takács-Udvari 1998., Bodnár 1995. 36., Rónai szerk. 1945/1993. 32., FAS. 36. 16

5 Bulla—Mendöl 1947/1999. 270., Ncupaucr 1989. 67-68. Bulla—Mendöl 1947/1999. 271., Palotás 1990. 45-48. 16

7 Bogoly 1992. 14. 16

8 Takács-Udvari 1998. 110., 116. 16

9 D. Varga 1984. 53-74., D. Varga 1989a. 60-67., Viga-Viszóczky 1997. 167-171. 171

1 Bellon 1989. 19-26., Bellon 1991. 109-124., Szilágyi 1982. 299-312. 60