Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A Latorca néprajzához
területi beosztása, részben pedig a trianoni, ill. a második világháborút követő határmegvonások következménye, hogy a társadalom- és kultúrakutatók ritkán elemzik együtt, organikus egységében a Latorca völgy egészét. Jóllehet a két világháború között a Latorca mente még egy ország — Csehszlovákia — része volt, érdemben nem vizsgálták a tájat; a Szernye mocsaras vidékén megkezdett kutatás csak a folyó sík vidéki részét érintette. A második világháború után már Ukrajna és Szlovákia határa választotta ketté a folyó völgyét, s bizonyára ezzel (is) magyarázható, hogy annak vizsgálata a történeti Ung vármegye egy járására, az Ung-vidéknek nevezett, kiterjedésében a nagykaposi járásra és öt egykori zempléni magyar településre szűkített tájra terjedt ki. (Barna Gábor vezetésével rendszeres gyűjtőmunka folyt a tájon az 1980-as években, ám annak eredményeiből csak mutatványok jelentek meg. 15 9) Amint azt D. Varga László megfogalmazása is érzékelted, ezzel éppen Ung vármegye táji tagoltsága, a sík vidék és a hegyvidék népeinek együttélése maradt ki a kutatás látóköréből, ami a jellegadó táji kapcsolatokkal és vegyes etnikai képlettel szegényíti a vizsgálatok néprajzi hozadékát. 16 0 Ez a térség is változó alakulat volt közigazgatásilag: az 1870-es években alakult ki a járás területe, amin aztán 1945-ben Csehszlovákia és a Szovjetunió osztozott. (Hasonló módon szétdarabolt a történeti forrásközlés is. 16 1) Megítélésem szerint egységes struktúraként kell értelmeznünk a Latorca völgyének néprajzi tradícióját is, igaz — s ez valamelyest menti a kutatói szándékokat — ehhez még jelentős mennyiségű vizsgálat elvégzésére van szükség. A 204 km hosszú Latorca forrásvidéke a Vereckei-hágó alatt, az ÉszakkeletiKárpátokban található, vízgyűjtő területe 3129,9 km 2. 16 2 A folyó felső szakasza a Beszkidek keskeny völgye, Vereckétől Szolyváig a folvó itt szűk térben észak-déli irányban halad, majd Szolyvától nyílik ki valamelyest a Szinyák és a Borló között, s északkelet—délnyugati irányt véve, Munkácsnál fut ki az Alföldre. A felső rész Bereg vármegye területe, később a folyó Ung és Bereg, majd Ung és Zemplén vármegyék határfolyója volt. Jelenleg Ágcsernyőnél országhatár húzódik. A mai Szlovákia délkeled részében a Latorca felveszi a Laborccal egyesült Ung folyót, majd az Ondavát és Bodrog néven ér a mai Magyarországra. 3. A mostani témánk szempontjából kiemelendő, hogy a Latorca többféle tájon át, több ország, több vármegye területén folyt keresztül, s — hasonlóan a magyar Alföld peremterületcinek vizeihez — alapvetően eltérő adottságú vidékek népét kapcsolta össze organikusan egymással. Mindez nem pusztán kartográfiai szempont, hanem tükrözi, hogy a Latorca mente tradicionális forgalmának szempontjából meghatározó jelentősége volt az erdős peremterületek (fa) és a mezőgazdálkodó síkság és dombvidék (főleg bor) tájspecifikus javainak. A Latorca völgye jelentős kereskedőéit, a kapcsolódó tájak forgalmában meghatározó szerepe volt a korábbi századokban. A 17—18. században a völgy — a Kaprálik—D. Varga szerk. 1989. D. Varga 1989. 3-4. Ncupaucr 1989., Takács-Udvari 1998. "'2 Bogoly 1992. 14-15. 59
