Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A táj formáló kultúra korszakai és a kultúrtáj változásai
paraszti polgárosodás időszakában sem voltak korrigáihatók. Különösen igaz ez a Bodrogközben, ahol az új terület birtokbavételét sok feszültség, társadalmi ellentmondás kísérte, nem javítván érdemben a birtokstruktúrán, főleg a legszegényebb paraszti réteg helyzetén. 111 4 A természeti táj átalakításának az egész paraszti társadalmat és kultúrát átformáló hatása volt: ezeknek egy része közvetlenül, másik része közvetve hatott vissza a műveltség állapotára. 10 5 Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezt a nagy munkát éppen a paraszti társadalom alsó rétege végezte el. A nagy tájátalakító tevékenység mögött azonban — s ez a műveltség históriájában az előzőhöz hasonlóan fontos —, napi küzdelem zajlott a táj, a közösség és az egyén természeti környezetének formálásában, a termesztés és a tenyésztés napi sikereinek érdekében. Ezek mind az emberi tevékenység eredményeit igyekeztek kitágítani a természeti feltételek szabta határokig, vagy — ha lehetséges volt — akár azokon túl is. 1" 6 A fentiek együttesen a gazdálkodás strukturális változását jelzik, ami azonban annak ellenére ellentmondásos folyamat — elsősorban a helyi társadalom szerkezete, a népesedéstörténet és birtoklástörténet sajátosságai miatt —, hogy a tájátalakítás és a lassú paraszti polgárosodás közötti párhuzam a Bodrogköz műveltségének alakulásában kitapintható. 10 7 Az ármentesítés, a vízrendezés sok tekintetben átformálta a települések létfenntartási szisztémáját, vele együtt átalakította a korábbi településhierarchiát is. Mindez azonban elsősorban a mezőgazdálkodás extenzív növelése, s nem jelenti azt, hogy a parasztüzemek termelési szerkezetében is lezajlott volna a változás. Továbbra is megmarad az eladásra nevelt (hizlalt) szarvasmarha tartásának túlsúlya, valamint a gabonatermelés prioritása. Az utóbbi azonban — az ármentes térszínek és az árterek hasznosítása közötti differenciák másodlagossá válásával — a búzatermelés szerepének növekedését is jelenti a homokhátak tradicionális rozstermesztésével szemben. Az ugar fokozatos elhagyásával a kapás takarmánynövények és a vetett takarmányok is terjednek a századfordulótól, ezek azonban sokfelé — a kétnyomásos határhasználat keretei között — a homokos forduló földekben, a rozszsal felváltva kapnak helyet. Egészében növekszik az istállózás jelentősége, az állattartás azonban nagyon sokféle üzemszervezetbe illeszkedik, s a nagy, jobbára víz menti legelőkkel rendelkező falvak gazdasági előnye megnő a szűkhatárú, kis legelőterületű településekkel szemben. Tájunkon a földrajzi környezet átalakítása szorosan összefügg a paraszti kultúra nagy korszakaival is: a vízrendezés a Bodrogközben a paraszti társadalom — lassú és ellentmondásos — polgárosodásának előfeltétele. Folyamatában közelítette egymáshoz a táj falvainak gazdálkodási struktúráját, ám a megváltozott szerkezetben — nyomokban — rendre felismerhetők a régebbi hagyományok. Mindez persze nem jelenti, hogy a Bodrogköz bármilyen vonatkozásban is reliktumterülete lenne: sokkal inkább a tradicionális kultúra alakuló táji változata. 1(1 4 A bodrogközi földosztás problematikájához: Balassa 1956. '05 Szabó 1996. 152-158. 10 6 Viga 1997. 7-8. 10 7 A jobbágyfelszabadítás paraszti társadalomra gyakorolt hatásához: Balázs szerk. 1998. 45
