Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A táj hasznosításának évszázadai a Bodrogközben
A táj hasznosításánaíjévszázadai a 'Bodrogközben fyí Bodrogközt — hasonlóan a magyar Alföld más vízjárta vidékeihez — a tudomá•s \ nyos érdeklődés sokáig az archaikus eljárásmódok, „ősinek" tartott eszközök és technikák, egészében régies életmódok reliktumaként tartotta számon. Erősítette ezt a felfogást, hogy a trianoni határmegvonás (1920) után, a kutatás jobbára a történeti táj déli, magyarországi területérc szorítkozott, el is fedve ezzel a Bodrogköz táji tagoltságát, s leginkább a Hosszúrét korábbi vízi világát emelve a vizsgálatok homlokterébe. Az elmúlt félszázad alatt örvendetesen sok tudományos eredmény árnyalta a korábbi felfogást, s a településtörténet, agrártörténet, természeti és társadalomföldrajz, valamint a néprajz tényei mellett, más, hasonló adottságú tájak kutatása is a rendszerelvű értelmezést szolgálta. 1" 8 A Bodrogköz korai településtörténete és újabb régészeti kutatásának eredményei megerősíteni látszanak a táj és népessége korai „virágkorát", ami azonban nem jelenti, hogy egyelőre ne jobbára teoretikus vélemények formálódnának meg erről a kérdésről. 1" 9 A táj változatos felszíni formáihoz a bodrogközi ember egymást váltó generációi többféle módon alkalmazkodtak. A tevékenységi formák komplex életmód stratégiákban szervesültek, amelyek kistájanként, sőt, falvanként is jellemző, de falucsoportonként modellezhető típusokat képeztek. Sajnos, a történeti kutatások hálója ma még nem elég sűrű ahhoz, hogy az egyes lokalitások működési rendjét ilyetén módon megrajzoljuk: a kéziratos térképek csak a 18., még inkább a 19. század első felének tájhasznosításáról informálnak. Az életmód táji-történeti formációinak körülhatárolásához magam elfogadhatónak tartom Borsos Balázs kistáji felosztását, ami — a korábbi kistáji csoportosítások mellett — felhasználja a tengerszint feletti magasság, a domborzat, a település földrajzi helyzet, a településszerkezeti típusok, az évi középhőmérséklet és csapadékmennyiség, valamint a talaj típusok lokális jellemzőit is, és ezek alapján a tájhasznosítás tíz típusát különíti el. Ugy vélem, hogy a Bodrogziig-Szigetköz, Tisga mente, Bozyágyi dombság, Karvsa mente, Bodrog mente, Tice mente, Helmeci-dombság, Hosszúrét kistájai az életmód mikro-regionális formáit is körvonalazzák. Borsos azt is megállapítja, hogy a folyók szabályozása előtt főleg három geográfiai tényező befolyásolta a gazdálkodás térbeli tagoltságát: 1. A különböző tengerszint feletti magasság és az ebből következő vízjárás. 2. A település domborzati helyzete. 3. A földrajzi kistájhoz való tartozás. Az első kettő alapján szigettelepülést, folyóparti települést és hegylábi települést különít el, amelyek besorolását a harmadik tényező, a földrajzi kistájak alapján véli megoldhatónak. 1 1" Nem árt azonban felhívni a figyelmet az ökológiai közelítés azon fontos tanulságára is, hogy az Dóka 1977., Dóka 1987., Valter 1974., Balassa 1975., Boros 1980., Boros 1997., Bosnyák 1990., B'risnyák 2005., Andrásfalvy 1973., BcUon 1989., Bcllon 1991., Bcllon 2003., Borsos 2000., Siska 1986., Viga 1996., Összegző bibliográfia: Nagy 1999. m Révész 1996. 193-206. Az ősi ártéri gazdálkodásról részletezően: Andrásfalvy 1973., Andrásfalvy 1975. A problematikáról összegzőén: B'risnyák 1990. 227-245., Dankó 2001. 89-109. 11 0 Borsos 1994. 310-326.. Vö. l'ibner (Gönycy) 1925. 46
