Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

A vízrendezés előtti Bodrogköz földművelő gazdálkodásának néhány jellemzője

zés előtti és utáni földhasznosítása árnyalt összefüggésben volt a népességszámmal ill. a birtokstruktúrával, mindebbe a 18. század elejétől egyre erőteljesebben belefolyt a földesúri gazdálkodás törekvése.

3

8 A vízrendezés előtti Bodrogköz földművelő gazdálkodásának lehetőségei rendkívül behatároltak voltak: Borsj 7.oltán és Félegyházy Enikő szerint csupán a táj területének 10%-a emelkedett az árvízszint fölé.

3

9 Mindez éppen nem jelenti, hogy a bodrogközi parasztok ne igyekeztek volna kitágítani szántóik területét: az adott évben szárazon maradó részek hasznosítása, a nyomásokon kívüli területek művelése éppen úgy, mint a víz alól felszabaduló területek rövid tenyészidejű gabonafélékkel történő bevetése az alkalmi területfoglalásokról és a határ mindenkori állapotának megfelelő, pulzáló termelő gazdálkodásról tanúskodik.

4

0 Mindez persze önmagában nem új: többen, például Borsos Balázs is megfogalmazta, hogy a Bodrogköz hagyományos paraszti gazdálkodásának szerkezetét egyfajta rugalmas rendszerként kell elképzelnünk. Az egyes magassági övezetek az adott esztendő vízjárásától, árvízi viszonyaitól függően kiterjedhettek, ill. összeszorulhattak, ami megszabta az adott év termelésének súlypontját. „Azáltal azonban, hogy a határban minden művelési mód képviseltetett, szélsőséges időjárású években is megvolt a túlélés esélye."

4

1 Talán nagyobb figyelmet érdemel azonban, hog)' az egyes települések földrajzi adottságai, az azokkal jellemezhető kistáji típusai éppen a vízhez való viszonyukban különbözőek, s jóllehet többségüket sanyargatta az áradás, annak kártételei, ill. az emberi termelőtevékenység mozgástere, és a kultúrában élő közösségek javait ért kártételek akár végletesen különbözhettek egymástól. A különféle táji adottságok eltérő munkaszervezetet és üzemszervezetet igényeltek, s messze nem volt egyforma azok működésének hatásfoka, értékteremtő lehetősége. Nézzük tehát néhány konkrét vonását mindennek! A ható természeti tényezők közül különösen fontos a rendszertelen, s a megszokottól eltérő áradások következménye. A geográfusok számára közhely, hogy az árvizek éppen úgy nem voltak egyformák, ahogyan az egyes esztendők csapadékviszonyai és vízmagassága — mindez természetesen eltérő módon érvényesült a magasabban fekvő határral rendelkező falvakban, azok lapályosabb és dombosabb részein, s az alapvetően mély fekvésű településeken. Nézzünk néhány konkrét példát arra, hog)' milyen „fokozatait" lehet felismerni az áradásoknak, amelyek értelemszerűen más-más stratégiát kényszeríthettek az egyes faluközösségekre (1772).

42 Alsóberccki: „Mikor az árvíznek ideje érkezik, mint tudniilik aminémű vízpzpn volt harmadéve, és ezelőtt 22 esztendővel, szántómezejeket annyira elrontva, hogy 2—3 keresztre valót is alig hágv meg egv-egv gazdának. Árvízen kívül pedig, mikor a tél hóval, vagy a tavasz gyakor és szapora esőkkel bővelkedik, a földek barázdáit meglepvén, vetéseket kiáztattya. Következendőképpcn nemcsak az árvíz járása, de az 1

8 Gyimesi Sándor szerint, Zemplén vármegye településein a 18. század végére a paraszti földállomány 23—59%-át csatolták erőszakosan a majorságokhoz. Gyimesi 1970. 37. 3

9 Idézi: Frisnyák 2005. 237-238. 4

0 Borsos 2000. 121-134. 4

1 Borsos 2000. 43. 4

2 Takács-Udvari III. 1995. Passim. Kiemelések tőlem. 22