Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A vízrendezés előtti Bodrogköz földművelő gazdálkodásának néhány jellemzője
hóbúl és esőzésekből eredő, s történni szokott vízállások veteményeiket károsíttyák, s oldalt félig is megrontyák." Az oldal, amint azt több bodrogközi település bevallása igazolja, ebben az esetben a vízmentes magaslatot, a mezőgazdálkodás térszínét jelenti, tehát arról van szó, hog}- még ennek a partos résznek a fele magasságát is elérte az áradás. Különösen beszédesnek tartom Pácin bevallását: „Ezen helységnek határában fekvő szántóföldek, mellyekhez a szegénység hozzátérhet, amidőn Isten eö szent felsége a JÖld termésére alkalmatos esztendőket szolgáltat, s jó üdőnek folyamattyával megálgya a főidet, mindennémü öszf s tavaszi veteményeket hasznossan megtermik, és annak termése az sz<'génység szükségére elegendő. Ugy őszi, mint tavaszi veteményezésre nézve, sőt, mikor az esztendőknek mértékletes száraz és zsengés ideje hasznosabb állandóságban vagyon, a búzaföldek is trágya nélkül megtermik a búzát, árpát és zabot." Érdemes felfigyelni arra, hogv a jobbágy-paraszti közösségek időrendjében, gondolkodásmódjában a nagy vizek, a két éve, hét éve, huszonkét éve lezajlott, a megszokottat meghaladó áradások egyértelműen számon tartott igazodási pontot jelentettek. Végül idézzünk még egy adatot, ami konkrét évszámhoz is kapcsolja a különleges áradásokat. Véke: „Az helység határa csak két nyomásra oszlik, melly iránt fogyatkozássok annyival is sajnossabb, hogy ámbár ez is szűk, mindazáltal, midőn az árvizeknek özöne jpokot járása szerint előfordul, és amint szinte 1751-ik esztendő midva 1760-dik esztendőben újra előfordult, és 1761 -dik esztendőben is hasonlóképpen uralkodott,, kevés veteményeket elborittya, és rész szerint egészlen eltörli, rész szerint pedig csak a föld hátai alig maradván vízen kívül: alig egy sarló fogásra maradt valami." Némiképp meghúzódik a Bodrogköz nagy tájátalakító munkái, az erdőirtások és — hangsúlyosan — a vízrendezés, folyószabályozás árnyékában az a permanens táj formáló tevékenység, amit a jobbágy-parasztok részben önszántukból, részben pedig földesuraik ösztönzésére a vizek gátolásában, a vízfolyások irányításában, egyáltalán a termőhelyek védelmében végeztek. Ez jószerével folyamatos tevékenység lehetett: kicsiben, mindenkinek a maga földjén, nagyban pedig a faluhatár kritikus pontjain, ahol csak összefogással, szervezett munkával lehetett — legalább időlegesen — hatásos a védelem, a földek megóvása. Szög: „A Bodrog falujok tövében, s határok mellett folyván, aztat tiiltéssel nem győzik. Sok erőszakadást tesznek azok munkáján, de az víz erejének ellene ezzel sem állhatnak." Vécs: „Minthogy ezen helység éppen a Bodrog partyán helyhcztetik, s nagyobbrészint határa mellett foly, arravaló nézve főképpen terheltetnek a lakosok az töltések építésével és gyakori újjításával. Mert feles napokat munkáján eltöltenek sok hátramaradásokkal, mégis mindazáltal, amidőn nagyobb vízözön történik mint ezelőtt 21 esztendővel. Ahhoz hasonló pedig legközelebb múlt két esztendő forgása alatt uralkodott. Az töltések sem állhatván Bodrog árjának erejét." Vannak adataink arra is, hogy a földesúr beavatkozása okozott tokozott árvízveszélyt, ill. akadályozta meg az olyatén beavatkozást, amivel a faluközösség földjei az áradástól megvédhetők lettek volna. Egy cigándi panaszbeadvány jelzi, hogy az 1660-as és 1670-es években a vármegye már árvízvédelmi töltéssel látta el a Tisza melléki területeket. A töltést Bél Mátyás leírása is tanúsítja. 1700-ban Agárd, Sárkány, Leányvár, Dámóc határában egy Asottér nevű csatorna említődik, ami már az 1784-es katonai térképlapon is szerepel. (Cigándon 23
