Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
Újabb adatok és szempontok a Bodrogköz vízrendezés előtti állattartásához
emberkaszáló rétet, amit azonban a Tisza vize járt, így sasos fii termett rajta. Feles szénakaszálást említ Szerdahely bevallása, száraz időben, amit áradáskor nem gyakorolhatnak. Vessünk egy pillantást a szénatermés mennyiségi mutatóira is! Alsóberecki: „némely gazda 18, némely 16 szekér széna termő kaszáló rétet bír házitelke után, melyeken...sarjút is kaszálhatnának". Felsőberecki: „kaszáló réttyeken házi telek után némely 10, némely 8, némely 7, némely pedig annál is kevesebb szekérre való szénát takarhatKarcsán kinek 7, 5, 3 szekér széna jutott egy jobbágynak, Királyhelmecen pedig „réttyek is kinek 7, kinek 6, kinek pedig 4, némellyeknek annál is kevesebb rövid szekérén hazahozható szénát terem". Pálfölde: „Kaszálójok, ami van, ritka füvet terem, mivel két ember néha alig kaszálhat egy jó szekérrel." A rétek területe jellemzően 1—7 ember kaszáló — (embervágó) megközelítőleg ugyanannyi magyar hold, kishold (1200 négyszögöl) terület - volt, amennyiben nem a betakarítható termést adták meg a bevallásban. Pálfölde földesura az 1760-as években néhány jobbágyot telepített be a birtokára, akiknek házhelyenként — a két mezőre juttatott 16 pozsonyi mérő szántó mellé — 3—3 szekérre való, vagyis három embervágású rétet juttatott. A szekér széna mennyiségét nehezebb megbecsülni, főleg, hogy forrásunk - a rövid sgekér említésével — sejteti a hosszabb szénásszekerek használatát is. Egy átlagos esztendőben egy katasztrális holdról (1600 négyszögöl) kb. 20 q anyaszéna volt betakarítható, sarjú pedig, már amennyiben kaszáltak, kb. 14 q. 2 0 Tartalmaznak utalást a bevallások a közös kaszálókra, amelyek nem estek a telki állományba, s amit a lakosok egymás között osztottak fel (pl. Szentes). Vajdácska: „Állandó kaszálló réttek pedig házitclkek után nem lévén, aminémű kaszálló réttyek vagyon, esztendőnként nyíl szerint osztani szoktak. Nyílszámra tehát kinek 6, kinek 5, kinek 4 szekér szénára való füve esik nyíl szerint." Véke jobbágyainak földesuraik nyíl szerint osztották a kaszáló réteket, nyíl osztály után a két mezőre összesen öt szekér szénára valót, Leányvárnak egyáltalán nem volt rétje a telkek után. Gondot okozott az is, hogy a vízjárta rétek futermésének minősége nem egyformán volt alkalmas a haszonállatok takarmányozására. A bevallásokból árnyalt információk nyerhetők a szénafüvek minőségérc vonatkozóan. Kisrozvágy: „Kaszálójok természet szerint való földön igen kevés van. Hanem többnyire mind a tólápokon kaszálnak, melyeket a nádtúl minden esztendőben irtani kelletik. Különben ha nem irt, nem kaszál, de ha kaszálhatna is, merő haszontalan. Sőt az irtott lápokon is, amit kaszálnak, igen szaporátlan, s nem oly kellemetes és haszonra való, mint az rendes kaszálókon gyűjtött széna, mert kétannyi kívántatik egy étetésre, mint az parlag-szénábúl." A víz által gyakran meglátogatott kaszálórész „szénának vadabb füvet terem" (Rad). A szentesi kaszáló rét — ahol kinek 13, kinek 6, kinek csak 1 kaszást tartó kaszálója volt — vad sását termett, aminél a jó syalma is hasznosabb a marhatartásra. Szinyér kaszálója némely részeken fodorsásból állt, Szomotoré pedig — az árvíz hoszszas megállása miatt — kákát és haszontalan csattogó füvet adott, ami miatt széna dolgában komoly fogyatkozásuk volt a lakosoknak. Kiscigánd és Nagycigánd kaszálói 2» Bellon 2003. 186. 16
