Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

Újabb adatok és szempontok a Bodrogköz vízrendezés előtti állattartásához

sasos és iszapos fiivet termettek, Őrösben pedig haszontalan káka volt a jutalma az áradáskor való kaszálásnak, az egyáltalán nem kaszálható rétek mellett. Ricse rétjei sásos és vastag szénát teremtek, ide nem értvén a falu irtványait. A bolyiak azt panaszolták, hogy — mivel Tárkánynak országútjába esik — szénájukban a sót hordók sok kárt tesznek: sokszor a boglyákat is elhordták, azon túl, hogy a füveket felétették. A földesúri és a jobbágy-paraszti üzemek legjelentősebb hasznát biztosító, hús- és igásmarha gulyáival/csordáival kis amplitúdójú vándoroltatás zajlott a füves legelők között, a vegetációhoz és a mindenkori árszintekhez igazodva. Jó adottságú években a bodrogközi legelőkre tiszántúli, nyírségi állatcsapatokat is fogadtak, ebben a vonatkozásban nem választható el a táj az Ondava mente, ill. az Ung vidék és a Felső-Tiszántúl külterjes legelőterületeitől. Az igényesebb lóállomány ellátását — a bodrogközi fogatolásban a 20. század derekáig megmaradt a jármos ökrök dominanciája

2

1 — csakúgy, mint az év egyik részében ólban tartott fejős marhaállományét, a gazdag rétek szénatakarmánya egészítette ki a korábbi századokban is. Sok levéltári adat igazolja az ártéri makkos erdők jelentőségét a ridegen tartott sertésnyájak, kondák őszi takarmányozásában, ami a 18—19. század fordulójától a homokhátakon megjelenő kukoricával egészült ki.

2

2 A juhászat a Felső-Bodrogköz magasabb térszíneire szorult, jelentősége a vízrendezés után növekedett, nem utolsósorban a homokhátak kosarazássdl való talajjavítása miatt. A mezőgazdaság előretörése Európa nagy részén egybeesett az erdő visszaszorulásával, a mezőgazdasági térszínek kibővítése, újabb művelhető területek megszerzése gyakorlatilag csak az erdő és víz borította területek átalakításával volt lehetséges. A Kárpát-medence területe lényegében egyetlen nagy irtásként is felfogható.

2

3 Magyarország tájain a 18. század derekán konfrontálódott egymással először az ember termelő tevékenységének tájátalakító hatása és a természeti környezet regenerálódó képessége. A kultúrtáj kiterjesztése előre nem látható következményekkel járt. Az erdők kiirtása, a vízborítások felszámolása, a korábbi külterjes legelők feltörése összeszorította az extenzív állattartás lehetőségeit. Mivel térségünkben a rétek és a vetett takarmányok jószerével soha nem tudták fedezni az állatállomány egészének istállón tartását, a jobbágyfelszabadítást követően fokozatosan átalakult az állattartás struktúrája.

2

4 A Bodrogközben a vízrendezés következtében megszűnt a korábban meghatározóan eltérő tájtípusok, az árterek és az ármentes syintek különbsége. A folyóvölgyek zöme is ármentes térszínné, zömmel szántófölddé és rétté alakult, s megszűnt a víz menti települések korábban jellegadó — az eltérő feltételekhez való alkalmazkodásból adódó — differenciáltsága is, átalakítva a kistájak gazdasági és kulturális tagolódásának korábbi rendszerét.

2

5 A vizek elfogyása és a legelők feltörése persze nem eredményezte automatikusan, hogy a megélhetés alapja a földművelés lett: részben a talajadottságok, részben pedig a Bodrogköz egészségtelen birtokszerkezet 2

1 Bodó 1986. 2

2 Balassa 1973. 53-79, Szabadfalvi 1970. 2

3 Frisnyák 1990. 55-56. 2

4 Orosz 1979. 1039-1102, Orosz 1994. 167-177, Szabadfalvi 1991. 66-116. 2

5 Borsos 1994. 17