Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
Eltérést és azonosságot kiváltó tényezők - a változás irányában és ellenében ható feltételek (Karcsa és Pácin példája)
sára a földhöz való ragaszkodás, gyarapodására az újabb föld vásárlása volt jellemző, amihez igen szűkös gazdasági és társadalmi mozgástér társult. A gyenge társadalmi mobilitás csak növelte a szegények nagy számát, megmerevítette a paraszti munka és az abból való kilépés erővonalait. Alapvetően a munkából következik a karcsaiak mentalitásának számos fő eleme. — „Karcsán a paraszt addig dolgozott, amíg bele nem halt!" — mondják a páciniak. „A karcsaiak jobban a pénzre meg a földre hajtottak. A karcsaiak dolgosak voltak, de az idősek között vannak olyanok, akik még a faluból sem mentek ki soha! A felfogásuk, beállítottságuk, mentalitásuk... Ok: a pénz, meg a föld, meg a munka! A páciniak szerettek menni!" — tartja egy másik vélekedés. A karcsaiak viszont arra büszkék, hogy náluk a munkát jobban bírták, jobban megbecsülték. Le is szólták a gyengébb munka miatt a pácinit. „Itt mondják például azt, hogy a pácini lány ment reggel kapálni, nem a vállán vitte a kapát, hanem a kezében. Kérdezik tőle: — Hová mégy? — Kapálni! (Vidáman, fennhangon mondja az adatközlő, közben kicsit mórikálja, riszálja magát.) Este jön haza a lány, kérdezik tőle: — Hol voltál? — Ka-pál-ni... (Mély hangon, erős fáradtságot mímelve szól itt.)" 32 3 A páciniak ítélete olykor igen sommás volt a karcsaiak mentalitásáról. „Pácin műveltebb volt, Karcsára azt mondták, hogy buta. De nem buta volt, hanem sok jószágja volt, inkább azzal foglalkozott. Pácin meg kitartó volt (rátarti, V. Gy.)." 32 4 „A karcsai nép munkásabb, de butább!" „A karcsaiak dolgosabbak, de szeredk a pénzt megfogni. A páciniak jobban adnak a külsőségre: ruházatra, lakásra — régen is többet költöttek rá, mint a karcsaiak. Több pénzük van a karcsaiaknak: többet is dolgoznak, jobban is megbecsülik." Azt egyik falu lakói sem tagadják, hogy ma is megérződik egy közös munkahelyen, hogy ki melyik faluból való. A páciniak azt vallják, hogy a modor, a megszólalás árulkodik ma már csak a lakóhelyről. A páciniak általában szókimondóbbak a másik falu megítélésében, a karcsaiak gyakran azzal hárítják el a kérdést, hog) r ők ezzel „nem foglalkoztak". A Pácin kapcsán gyakran felmerülő polgárosodást, tempósabb változást karcsai adatközlőm így üti el: „A páciniak csak a szépre emlékeznek! Azt nem mondják, hogy a két háború közt még a református paplak és a gyógyszertár között volt a főutcán az apaállatok ólja!" Az adatokat lehetne sorolni, annyi azonban már a fentiekből is kitűnik, hogy az egymásról alkotott vélekedést, főleg a páciniak gyakori véleményformálását a paraszti munka változó értéke, a hagyományos paraszti szemlélethez való ragaszkodás, egészében a tradicionális paraszd műveltség átalakulásának változó tempója diktálta. Karcsa egészében konzervatívabb volt, különösen a második világháborúig, Pácin — eltérő gazdasági-társadalmi feltételei miatt — könnyebben hatott a hagyományos struktúra átalakítására. Ez a folyamat a hagyományos paraszti társadalom és műveltség átalakulásának lényegében utolsó stádiumában vált karakteressé, s ragadható meg a néprajz módszereivel. 323 N ag y Géza, szül. 1932. (Karcsa) 321 1997-ben gyűjtött adat, amikor a régi, jól ismert adatközlő nent volt hajlandó magnetofonra mondani véleményét. 131
