Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

A Bodrogköz piackörzetének alakulásához

vonásáig Ungváron át vezetett fontos állathajtó út tovább, a Tiszántúl fontos állatvásárára. Kisvárda mellett meg kell még említeni Nyíregyháza és Mándok állatvásárait is. Amíg a Tiszántúl sokadalmai felszívták a bodrogközi szarvasmarha-állományt, addig a Bodrogköz lóállományának jelentős része innen került ki. (A két világháború között jelentős csempészet folyt Északkelet-Magyarországról Kelet-Szlovákia felé az igáslovakkal.) Beregszász és Munkács ugyancsak állatvásáraik révén játszottak szerepet a bodrogközi falvak gazdasági életében, de ez a szerep elhanyagolható volt Ungvárhoz mérten. Pedig Munkács — hetente háromszor tartott hetivására mellett —, évente tizenhat (!) állatvásárt tartott.

26

6 Hasonló a helyzet Nagyberezna esetében is: sokadalma a sík vidék és a kárpáti zóna közötti állatkereskedelem igen jelentős helyszíne volt.

26

7 A Sátoraljaújhely és Királyhelmec közötti súlypont-átrendeződés nem hagyta érintetlenül a zempléni vásározókörzetek korábbi térszerkezetét sem. Helmec vonzásának megnövekedésével valamelyest csökkent Zemplén vásárainak jelentősége, de még inkább visszaesett Lelesz korábbi forgalma. Jóllehet e vásároshelyek népe maga is máshová járt sokadalmakba — pl. a zempléniek Ungvár, Máramaros, Munkács és Terebes vásáraira —, de állatvásáraik igen jelentősek voltak. Zemplén teljesen elveszítette központi funkcióit, s ezzel visszaesett gazdasági szerepe is. Tőketerebes vására — korábban is jelentős piaca mellett — nagyobb hatáskört kapott, ám vonzása nem terjedt át a Bodrogon keleti irányban. Hasonlóan távoli volt a bodrogköziek számára Nagymihály és Gálszjcs sokadalma, s kevés települést vonzott Bodgásújlak is (Véke, Bodrogszentes). A bécsi döntés hét esztendőre 630 km

2 területet és 45 734 főt csatolt vissza Magyarországhoz a történeti Zemplén vármegye középső területén. A lakosság csaknem 70%-a (69,9%) 1938-ban őstermelő volt, s csak 12,7%-ál foglalkoztatta az ipar, 2%-át a közlekedés, 3,2%-át pedig a kereskedelem. Hasonlóan azonban a mai Szlovákiához, a magyar Felvidék keleti része lényegesen fejletlenebb volt, mint a nyugati, beleértve a térség kereskedelmét is.

26

8 A második világháborút követő új országhatárok tovább módosították a korábbi gazdasági térszerkezetet: a keleti határok megvonása lezárta a Kárpátalja felé zajló intenzív forgalom lehetőségét. Ungvár, Munkács, Beregszász vonzása eltűnt, Csap korábbi szerepét csak részben pótolta Agcsernyő helyi piaca. Ez utóbbi csak a vasúti átrakóhely forgalmát szolgálta ki. Királyhelmec a háború utáni Felső-Bodrogköz egyetlen gazdasági központja maradt, a táj pedig — Csehszlovákia délkeleti végvidékeként — egyértelműen periferikus helyzetbe kényszerült. Súlyosbította a helyzetet, hogy településcink mind a keleti, mind a déli sávban határ menti övezetbe kerültek, ami fokozta gazdasági elzártságukat. Önmagában persze a piackörzetek, gazdasági kapcsolatrendszer változásai nem fejezik ki a Bodrogközt ért gazdasági változások tartalmát, ezért rá kell mutatnunk annak tágabb regionális összefüggéseire, valamint arra, hogy ezek a változásaik milyen ökonómiai-ökológiai és társadalmi folyamatokkal estek egybe vizsgált vidé2«> Farkas falvy 1938. 1082. 26

7 Márkus 1964. 468., 1977. 375. 26

8 Thkrmg 1938. 1017, 1024., Farkasfalvy 1938. 1082. 110