Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)

Feliratok

A XIX. században még ritkábban írtak jeligéket a harangokra. Viszont az első világháborút követően ez a szokás mindegyik felekezetnél széltében elterjedt. A katolikus egyházak harangjain elsősorban is egy szenthez, leggyakrabban Máriához (úgy is mint Magyarország nagyasszonyához, patrónájához) 36

7 intézett közismert fohászt találjuk: „Ora pro nobis", „Könyörögj érettünk". Van azonban magyar királyhoz, Istvánhoz,

36

8 Lászlóhoz

36

9 intézett fohász is és természetesen a Hegyalján a szőlők védszentjeihez, Orbánhoz és Donáthoz.

37

0 De vannak ezen kívül — igaz, nem túl nagy számban — idézetek a szentírásból, közismert egyházi énekekből, mint „Hol vagy István király",

37

1 „Ne feledkezzél meg szegény magyarokról",

37

2 valamint más vallásos jeligék is: „Ave Maria",

37

3 „Sit nomen Domini benedictum"

37

4 stb. A reformátusok elsősorban bibliai idézeteket írattak fel a harangjaikra. Hogy csak példákat hozzunk fel a több esetben előfordultak közül: „Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené",

37

5 „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok",

37

6 „Ma, ha az ő szavát halljátok meg ne keményítsétek a szíveteket"

37

7 stb. Ugyancsak gyakoriak a zsoltárokból idézettek, mindenekelőtt a 90. zsoltár első sora: „Tebenned bíztunk eleitől fogva".

37

8 A XVI. század óta alkalmazott „soli Deo gloria", azaz „Egyedül Istené a dicsőség" még napjainkban is használatos.

37

9 Vannak jeligék, amelyek a harang rendeltetéséről szólnak: pl. „Légy ércszava a Szentléleknek!",

38

0 vagy a XX. század elvilágiasodására célozva: „Hívogasd az embereket a hit útjára",

38

1 „Vajha ne lenne pusztába kiáltó szó az én hangom!".

38

2 Egy Európa-szerte közismert latin jelige is a harang rendeltetéséről szól: „Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango".

38

3 Ennek ellenére Magyarországon ezen eredeti alakjával csak ritkán találkozunk. Zemplénben egyszer sem. Legkorábbi, de már magyar, kétsoros versbe szedett változatát a kassai Lebrecht Christian 1804. évi tarcali harangjáról ismerjük: „Az élőket hívom az Isten házába / A holtakat kísérem gyászharanggal sírjába". Ezt átvették és előszeretettel alkalmazták a 36

7 Nagyrozvágy rk. 1937, Mezőzombor gk. 1948, Szerencs gk. 1949, Gcsztcly rk. 1969, illetve Sátoraljaújhely rk. 1927, Bodrogkeresztúr gk. 1929. 36

8 Täktaszada rk. 1948. 38

9 Szegi rk. temető 1901, Tállya rk. 1992. 371

1 Tarcal rk. 1810. 37

1 Rátka rk. 1937, Lcgycsbcnye rk. 1938. 37

2 Lrdőbcnye rk. 1925. 37

3 Üdvözlégy Mária! - Csobaj rk. 1933, Hercegkút rk. 1922. 37

4 Az Úr neve legyen áldott. - Füzér rk. 1864. 37

5 Golop ref. 1774, latinul: Füzérradvány ref. 1953. 37

6 Csobaj ref. 1833. 37

7 Alsóbcrecki ref. 1958, 1 lernádkak ref. 1938. 37

8 Bózsva ref. 1936, Sátoraljaújhely ref. 1936, Cigánd ref. 1937, Karcsa ref. 1949. 37

9 Golop ref. 1774, Tállya ref. 1782, Tiszakarád ref. 1947, illetve Mezőzombor ref. 1948. 38

0 Mezőzombor ref. 1948. 38

1 Zalkod ref. 1929 (eredetileg gk.). 38

2 Kesznyéten ref. 1922. 38

3 Az élőket hívom, a holtakat siratom, a villámokat megtöröm. 133