Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

Adalék a pásztorkolompok és -csengők szavának összhangjához E

urázsia és Afrika pásztorkodó népei egyaránt használják a legelő állatcsapatok vezérállatainak nyakába akasztott hangjelző eszközt, a kolompot. A vékony fémlemezből készült, belsejében lengő fémrudacskával ellátott hangszer hangja egyaránt szolgál az állatállomány összetartására, valamint az elkóborló állat fellelésére.

1 A magyar nyelvben a középkorban leginkább harang volt az állatok nyakába kötött hangjelző eszközök elnevezése: török eredetű szavunk többféle funkcióban használatos eszközre is utalt. Emellett ugyancsak a régiségben kereshető az állatokra alkalmazott csengő és a kolomp elnevezés is: mindegyik hangutánzással keletkezett, s a belső nyelvfejlődés eredménye." Más kérdés, amint arra Paládi-Kovács Attila utalt, hogy eszközünk régebbi a magyarságnál a Kárpát-medencében, s hogy a nyelvünkben ismert elnevezéseiből az eszközcsoport - vélhetően formai és méretbeli - gazdagodására is következtethetünk. Néprajzi irodalmunk nagy figyelmet szentelt annak, hogy a különböző állatfalkákon használt kolompok (és csengők) hangját - az állomány létszámától függő számú méretűt, ill. fajtát - a pásztorok igyekeztek összehangolni, hogy a hangzás, ill. annak megváltozása is jelezzen az állatokról. Tálasi István rámutatott, hogy a különböző kolomp-hangokat a pásztorok maguk is megkülönböztették, s a Kiskunságon bölömbös, egészvastag vagy bőgős, félvastag, gunaras, vékony szavú, fütyülős, klánétszavú (klarinétra emlékeztető hangú, V. Gy.) és hasonló csengőhangokat emlegettek.

4 A szatmári pásztorok szerint a harang szava napszakonként is más, s Luby Margit változatos nyelvi anyagot jegyzett le az egyes kolompok hangja kapcsán.

5 Szabó Kálmán szerint Kecskemét legelőin a pásztorok megkülönböztettek sivítós, jajgatás, rezgős vagy dongószavú, élesszavú, gunaras és mély szavú csengőket. A 19. század végére általános szokás alakult ki a pásztoroknál a gulyacsöngők szavára és használatára: egy gulyában kellett lenni bölömbös, vastag, félvastag, gunaras, vékony és fütyülőszavú csöngettyűknek, amelyek egy-két nagy harang (kolomp) hangjával együtt adták ki azt az összhangot, aminek cimbalom volt az elnevezése.

6 De számos máshonnan közölt leírás is igazolja ennek a hangzásbeli harmóniának a jelentőségét. 1 VARGA Gyula 1980. 242. 2 Összegzőén: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1993. 130. 3 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1993. 130. 4 TÁLASI István 1936. 77. 5 LUBY Margité, n. 123. 6 SZABÓ Kálmán 1932. 71. Luby Margit egy nagyari (Szatmár m.) adatközlője után, csatrangnak nevezi az egész gulyára való harangfelszerclést, de ez máshonnan nem nyert megerősítést. LUBY Margit é. n. 117.