Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
polgárosulás, más vonatkozásban a modernizáció időszakának szokás nevezni. A fogalom vitatható, jóllehet az átalakulás táji változatokban és jelentős időbeli különbözőségekkel zajlik, s bizonyos, hogy vannak vidékek, ahol a polgárosulás minden értelemben megvalósul. Az bizonyos, hogy a korábbi állapotához képest elmozdul, változik a falusi társadalom és műveltség. 4. A vízrendezés következményeinek megítélésében szaktudományunk ambivalens. Magam azok véleményét osztom, akik komplex termelési hagyomány keretei között értelmezik a vízállásos, időszakosan vízjárta és az ármentes térszínek hasznosítását, azzal a megszorítással, hogy a feudális termelési rendben is a mezőgazdálkodásnak volt prioritása. Továbbiakban, az általam az elmúlt másfél évtizedben rendszeresen kutatott történeti táj, a Bodrogköz táj átalakításának históriájából mutatok be néhány olyan összefüggést, ami talán segíti a vázolt problematika megértését. 21 Ahogyan az európai parasztok mindenhol az erdő és a víz rovására tudták kitágítani termelőtevékenységük kereteit, úgy a Bodrogközben is ezek a gazdálkodás extenzív kiterjesztésének lehetőségei. A Bodrogköz területén a 13. századtól folyamatosan zajlott az erdők irtása, mint a honfoglalás korában egyetlen összefüggő erdőséghez hasonlítható Kárpát-medence más tájain. A települési folyamat és a gazdálkodás kiterjesztése évszázadokon át párhuzamos volt az erdők és a vizek visszaszorításával. Az erdő és a vízjárás, ill. ártér egymással is szoros kapcsolatban volt, s a vízrendezés és az erdőirtás történeti szakaszai számos vonatkozásban egymásba kapcsolódtak. Először a települések környékén, magasabban fekvő tölgyesek lettek a fejszék áldozatai, de a kiemelkedő térszíneken, főleg a Zempléni-szigethegység belsejében fekvő magaslatokon húzódó tölgyesek jelentősége egészen a 19. század derekáig megmarad a sertéskondák makkoltatásában. A legkisebb kárt a 19. század elejéig az ártéri és síksági galériaerdők szenvedték el, azok kivágásának feltétele volt a vízrendezés is: az erdőállomány kiirtásának utolsó nagy szakasza egybeesett a Bodrogköz vízszabályozásával. 22 A Bodrogköz kiterjedt legeltető állattartásának takarmánybázisát a 19. század derekáig éppen az erdők és az ártéri legelők, ill. a vízjárta rétek szénatermése képezte. Az erdő kiirtása visszavetette a gazdálkodás ezen ágazatát, majd amikor az 1880-as évekre egészében átalakult a földhasznosítás szerkezete - a reliktum-szerűen megmaradt külterjes legelők és a falvak közös legelői mellett egyre inkább a téli istállózás lett jellemző. A táj átalakító tevékenység hatására a szántóterületek aránya megnőtt (a domborzati tényezők miatt a Bodrogköz felső, ill. alsó területein nem egyenlő mértékben). Amíg - Frisnyák Sándor számításai szerint - 1865-ben az összes földalapból a Felső-Bodrogközben a szántók 37,4%-kal, az Alsó-Bodrogközben Összegzőén: KÓSA László 1990. A kapitalizálódó agrártársadalom változásáról: GUNST Péter 1998. Lásd még GUNST Péter - HOFFMANN Tamás (szerk.) 1976. kötet tanulmányait. A témakörből részletezően publikáltam: VIGA Gyula 1996. 8-64., Viga Gyula 2001. 75-87. BOGOLY János 1992. 20., FRISNYÁK Sándor 1996. 27-30.
