Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

gadható a néprajz munkamódszerével, már csak azért is, mert folyamata - elsősorban a peremterületeken - a 20. század derekáig kihúzódott. Nem kerülhető meg néhány számadat említése, ami a magyarországi vízrendezés egészének hatásait, következményeit szemlélteti, ugyanakkor minőségi változásokat is érzékeltet. 1879-1918 között a mocsárlecsapolások révén 2,5 millió kh. területet nyertek, 1900-ig a Duna-völgyi társulatok 2 millió kh., a Tisza-völgyiek több mint 4 millió kh. területet ármentesítettek. Ehhez járult még a száz lecsapolási társulat által mentesített, összesen közel 0,5 millió kh. terület. Vagyis összesen, együtt mintegy 9 millió kh. új mezőgazdasági terület keletkezett a - Kvassay Jenő által - második honfoglalásnak nevezett munka során.

15 Csak az ármentesítések megközelítőleg 6,5 millió kh-nyi területet tettek ki, ami azt jelentette, hogy a Kárpát-medence 3,5 millió hektárnyi agrárterületéből mintegy 2,5 millió hektárt az ármentesítéssel nyertek. (Többet, mint a Pó és a Loire völgye és a holland mélyföldek összessége.)

16 A töltések hossza 1895-ben már meghaladta a 4 ezer km-t, a belvízlevezető csatornáké pedig a 3 ezret. A tiszai Alföld csatornahálózata 1846-tól 1920-ig 28 km-ről 12 000 km-re nőtt. A töltések és a csatornák építésénél 240 millió m

3

, a folyóátvágásoknál pedig 100 millió m

3 földet mozgattak meg.

17 A vízrendezés következtében a táj egységesebbé vált, az Alföld vízjárta és ármentes szintjeinek ősidők óta fennálló, az emberi település és gazdálkodás jellegét meghatározó különbsége jószerével megszűnt. Az egykori árterekről a vízzel együtt eltűnt a vizes világhoz alkalmazkodó növényzet, állatvilág, a hozzájuk alkalmazkodó halász-pákász és szilaj pásztor létforma is. A legelő és a pásztor életforma az egykori árterek szikeseire szorult vissza, másutt a búza, a tengeri és a takarmánynövények táblái foglaltak el csaknem minden helyet.

18 Az erdők, nádasok irtása, a rétek és legelők feltörése a parasztbirtokosok sajátos „birtoknövelési" akciója is volt: 1895-1913 között a szántók területe 1,4 millió holddal nőtt, ami mind a kisbirtokot érintette, mivel a 100 hold feletti birtokok területe ebben az időszakban 340 ezer holddal csökkent. Párhuzamosan felére csökkent az ugar területe is, s mintegy 1,4 millió holddal a legelőké.

19 A táj formálás nagy munkáját a falusi Magyarország népessége végezte. Az a réteg, amelyik - nem jutván életképes parcellához a jobbágyfelszabadításkor ebben az időszakban vált visszavonhatatlanul agrárproletárrá. Munkaerejét felszívta a kubikosmunka, egy része a születő iparba, a tájrendezés révén megformálódó közlekedésbe vándorolt, más részük a kivándorlásban keresett megoldást, többségük viszont utódaival együtt az agrár Magyarország belső ellentmondásait növelte. A táj átalakítás döntő lökést adott a hagyományos társadalom és műveltség átalakításának is. Ezt a folyamatot egészében a paraszti polgárosodás15 SZUHAY Miklós 1998. 146. 16 IKVAI Nándor 1991. 335-336. 17 FRISNYÁK Sándor 1990. 98. 18 BULLA Béla- MENDÖL Tibor 1999. 71. 19 OROSZ István 1965. II. 112-113.