Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
források és adatok a folyóvölgy és az általa felfűzött települések sajátos, önálló jellegét hangsúlyozzák, s csak másodlagosan szólnak az érintett, összekapcsolt tájak viszonyáról. Részben a korábbi vármegyék területi beosztása, részben pedig a trianoni, ill. a második világháborút követő határmegvonások következménye, hogy a társadalom- és kultúrakutatók ritkán elemzik együtt, organikus egységében a Latorca völgy egészét. Jóllehet a két világháború között a Latorca mente még egy ország - Csehszlovákia - része volt, érdemben nem vizsgálták a tájat; a Szernye mocsaras vidékén megkezdett kutatás csak a folyó sík vidéki részét érintette. A második világháború után már Ukrajna és Szlovákia határa választotta ketté a folyó völgyét, s bizonyára ezzel (is) magyarázható, hogy annak vizsgálata a történeti Ung vármegye egy járására, az Ung-vidéknek nevezett, kiterjedésében a nagykaposi járásra és öt egykori zempléni magyar településre szűkített tájra terjedt ki. (Barna Gábor vezetésével rendszeres gyűjtőmunka folyt a tájon az 1980-as években, ám annak eredményeiből csak mutatványok jelentek meg. 5 ) Amint azt D. Varga László megfogalmazása is érzékelteti, ezzel éppen Ung vármegye táji tagoltsága, a sík vidék és a hegyvidék népeinek együttélése maradt ki a kutatás látóköréből, ami a jellegadó táji kapcsolatokkal és vegyes etnikai képlettel szegényíti a vizsgálatok néprajzi hozadékát. 6 Ez a térség is változó alakulat volt közigazgatásilag: az 1870-es években alakult ki a járás területe, amin aztán 1945-ben Csehszlovákia és a Szovjetunió osztozott. (Hasonló módon szétdarabolt a történeti forrásközlés is. 7 ) Megítélésem szerint egységes struktúraként kell értelmeznünk a Latorca völgyének néprajzi tradícióját is, igaz - s ez valamelyest menti a kutatói szándékokat - ehhez még jelentős mennyiségű vizsgálat elvégzésére van szükség. A 204 km hosszú Latorca forrásvidéke a Vereckei-hágó alatt, az Északkeleti-Kárpátokban található, vízgyűjtő területe 3129,9 km 2 . 8 A folyó felső szakasza a Beszkidek keskeny völgye, Vereckétől Szolyváig a folyó itt szűk térben észak-déli irányban halad, majd Szolyvától nyílik ki valamelyest a Szinyák és a Borló között, s északkelet-délnyugati irányt véve, Munkácsnál fut ki az Alföldre. A felső rész Bereg vármegye területe, később a folyó Ung és Bereg, majd Ung és Zemplén vármegyék határfolyója volt. Jelenleg Agcsernyőnél országhatár húzódik. A mai Szlovákia délkeleti részében a Latorca felveszi a Laborccal egyesült Ung folyót, majd az Ondavát és Bodrog néven ér a mai Magyarországra. 3. A mostani témánk szempontjából kiemelendő, hogy a Latorca többféle tájon át, több ország, több vármegye területén folyt keresztül, s - hasonlóan a magyar Alföld peremterületeinek vizeihez - alapvetően eltérő adottságú vidékek népét kapcsolta össze organikusan egymással. Mindez nem pusztán kartográfiai szempont, hanem tükrözi, hogy a Latorca mente tradicionális forgalmának 5 KAPRÁLIK Zsuzsanna - D. VARGA László szerk. 1989. 6 D. VARGA László 1989. 3-4. 7 NEUPAUER Kamill 1989., TAKÁCS Péter - UDVARI István 1998. 8 BOGOLY János 1992. 14-15.
